Nemzeti dal - National Song

Márciusban egy magyar nyelvű vers angol fordítását választottuk a hónap versének.  A Nemzeti dal legemblematikusabb verseink egyike, furcsa idegen nyelven olvasni és hallgatni.
A fordítónak sikerült megőriznie a vers ritmusát, a költő és a mondataira felelő tömeg dialógusában a vers sodró lendületét, mozgósító lüktetését.
A Nemzeti dalt a magyar származású George Szirtes fordította angolra, aki fordította már Madách Imre, Krúdy Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Márai Sándor, Krasznahorkai László és Orbán Ottó műveit is. A Londontól mintegy kétórányi vonatútra fekvő, a kelet-angliai Wymondhamben élő költő mégsem csupán a műfordításairól ismert Nagy-Britanniában: 2005-ben megkapta a T. S. Eliot-díjat, ami a legrangosabb költőknek adható kitüntetés a szigetországban.
A szöveget egy brit rádiós, Spencer Cork felolvasta az 5perc angol című online magazinnak, itt most is bárki meghallgathatja.
http://www.5percangol.hu/index.php/cikk/tags/tag/Nemzeti+dal+angolul
 
National Song

On your feet now, Hungary calls you!
Now is the moment, nothing stalls you,
Shall we be slaves or men set free
That is the question, answer me!
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

Slaves we have been to this hour,
Our forefathers who fell from power
Fell free and lived as free men will,
On land that was their own to till,
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

Whoever now his life begrudges
Deserves his death with thieves and drudges,
For setting his own worthless hide
Above his country’s need and pride.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

The sword shines brighter than the fetters
It is the finery of our betters,
Of slaves and fetters we grow bored.
Leap to my side, ancestral sword.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

Magyars, once more our name and story
Shall match our ancestors’ in glory
The centuries of shame and hurt
Can now be washed away like dirt.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

And wheresoever we may perish
Grandchildren those graves shall cherish
Singing our praises in their prayers
To thank us that our names are theirs.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.

by Szirtes, George