Thanksgiving Day

tday A Hálaadás napja, a Thanksgiving Day az Egyesült Államokban 1863 óta hivatalos ünnep, amelyet a feljegyzések szerint először 1621-ben ültek meg. Talán nincs is még egy amerikai ünnep, amit ennyi mítosz venne körül. A legismertebb és legszebb szerint az első hálaadás napi vacsorát 1621-ben költötték el azok a telepesek, akik az előző évben érkeztek Európából a vallásüldözések elől menekülve a Mayflower fedélzetén Plymouth (Massachusetts) partjaihoz. A hideg, a rideg körülmények, az éhínség, a betegség a bevándorlók több mint felét elpusztította. Az új körülményekkel viaskodó telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A következő év ősze bő termést hozott és a túlélés reményét. Az 51 megmaradt telepes vezetője William Bradford nagy lakomát csapott, melyre az indiánokat is meghívta. Hálát adott Istennek az új földért, a szabadságért, a bő termésért, az életben maradásért. A wampanoag indián törzs egyébként a mai napig létezik, és mintegy 2000 tagot számlál. Az 1700-as években és az 1800-as évek első felében még nem övezte teljes egyetértés az ünnepet az Államokban. A déliek azért húzódoztak tőle, mert az északiak szokásának tartották, a zsidók a keresztények ünnepének, míg a katolikusok protestáns tradíciónak. A második világháború idejére azonban a hálaadás Amerika-szerte az összetartás jelképévé vált, az imádkozásról, jókedvről, családi együttlétről szóló nemzeti ünneppé. A mai modern ember is megtalálhatja az életében azokat az okokat, amelyekért egy szívből jövő köszönömöt mondhat Istennek, családtagjainak, barátainak, munkaadójának, munkatársainak – vagy bárkinek, akitől az elmúlt időszakban jót kapott.
Abraham Lincoln 1863-ban minden november utolsó csütörtökére tűzte ki a hálaadás napját. A nagy gazdasági világválság következményeivel küzdő F. D. Roosevelt elnök azonban 1939-ben minden november negyedik csütörtökére tette át az ünnepet, meghosszabbítva ezzel a karácsony előtti bevásárlások időszakát. A lépést országszerte heves tiltakozások követték és a Kongresszus csak 1942-ben fogadta el a változtatást.
Sok amerikai a csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadás napi vacsora.
A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.
Régi amerikai hagyomány az is, hogy a november végi ünnepen az elnök évről évre kiválaszt egy pulykát, amelynek megkegyelmez. A szokás Truman elnökig nyúlik vissza, állítólag ő volt az, aki elsőként ilyen kegyet gyakorolt, 1947-ben. Az elnöki kegyelemben részesült szárnyasok ezután egy farmon tölthetik hátralévő életüket.
Az évek során más jelentőséget is kapott a Hálaadás, mert ezzel a nappal elkezdődik az amerikaiak számára a karácsonyi szezon. Hálaadás másnapját Fekete Pénteknek (Black Friday) hívják, ez a karácsonyi vásárlószezon kezdete, ez az év legforgalmasabb napja a vásárlók számát tekintve. A boltok kivételes akciókkal és árleszállításokkal csalogatják a népet, sok nagy üzlet már hajnali 5-kor, vagy akár éjfélkor kinyit.
Ha pedig pulyka, akkor nincs jobb recept, mint a Nemzeti Vadpulyka Szövetség receptje:
•    Hozzávalók:
•    1¼ csésze (~500g) nagyszemű tengeri só,
•    1gallon (3,8 liter) víz,
•    1 db vadpulyka helyett bébi pulyka (~3kg),
•    2 db Granny Smith alma („Kovács nagyi” almája többnyire „zöldalma” néven kapható a boltokban),
•    1 fej nagy hagyma,
•    3 szál szárzeller,
•    frissen őrölt fekete bors.
Elkészítése: Oldjuk fel a sót a vízben, öntsük egy megfelelő méretű edénybe, és merítsük bele a pulykát, ügyelve, hogy ellepje. Hideg helyen 8-12 órát hagyjuk a pulykát a vízben. A sütőt előmelegítjük (200°C). A pulykát kivesszük a vízből, folyó vízben lemossuk és szárazra töröljük. (A sós vizet ne tartsuk meg!) A kimagozott almát és a megtisztított hagymát szeletekre, a megmosott zellerszárakat 5 centis darabokra vágjuk, majd a pulyka hasüregébe helyezzük. Borsot őrlünk a pulykára és a hasüregébe. Süssük sütőedényben a pulykát mellével felfelé 200°C-on, 30 percig, majd csökkentsük a hőmérsékletet 160°C-ra, fordítsuk a pulykát mellével lefelé és 1½ óráig süssük így, majd fordítsuk vissza a pulykát, hogy mellével újra felfelé legyen és süssük készre. (Fél kilogrammonként 25 percet számíthatunk.) A szeletelés előtt hagyjuk hűlni. A pulyka kitámasztására – ha szükséges – használjunk félbevágott almákat.
Olvasgassunk!
An Old-Fashioned Thanksgiving by Louisa May Alcott
http://www.lovetolearnplace.com/SpecialDays/Thanksgiving/OldFashionedThanksgiving.html