A hónap verse 2018. december - József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Ez az a vers, amit talán mindeni ismer, vagy már hallott róla. Amelyet sokan tudnak kívülről elmondani és nagyon sokan tudnak sorokat idézni belőle. József Attila 1929 decemberében, karácsonyra írta ezt a versét, és könnyű megfejteni miért is ennyire népszerű. Azért mert bájos és meghitt. Azért mert játékos. Azért, mert mosolygós és kedves. Azért mert mesés, mert jól ismert népmesei fordulatok köszönnek benne vissza. Azért, mert olyan, mint egy betlehemes játék, vagy pásztorjáték. Azért, mert mégis modernnek hat, lüktető, és akár rappelni is lehetne. Mert olyan, mint egy gyermekvers, rögtön megértjük, és rögtön megérzünk még valami mást is – az áhítatot.
Menyhárt, Gáspár, Boldizsár szólalnak meg szépen sorban. Először Menyhárt, mindhármuk nevében, majd a másik két király, akik mintha nem is királyok lennének, egyáltalán nem méltóságosak. Bemutatkoznak és hódolattal üdvözlik a kisdedet. A legcsodálatosabb mégis a záró versszak. Jelenits István így ír erről: „… felemelően szép vers hívő és hitetlen számára egyaránt. Rengeteg mindent elmond a karácsony fenségéről, gyönyörűségéről. Az, hogy az anya, aki a boldogságtól nem látja a királyi hódolókat, és elbocsájtja őket, mert elérkezett a szoptatás ideje, nagyon emberi, ugyanakkor mélységes misztérium is. Az Isten és az ember világának erre a különösen mély, bensőséges találkozására mutat rá, ami a gyermek megszületésekor történik. Jézus ekkor még ugyanolyan kiszolgáltatott, mint bármelyik más újszülött. A királyok mégis miatta jöttek ide, és az édesanyja is körülveszi őt ezzel a nagy szeretettel. A három király pedig elismeri, hogy a jászolban fekvő gyermek nagyobb náluk.”
„szegények királya lettél” mondja Gáspár. Bizonyosságot nyertünk, hogy a legszegényebbek és a legelesettebbek vigaszt, reményt találhatnak a Megváltó Krisztusban.

https://www.youtube.com/watch?v=W-rd2ET59N8