Könyvajánló - 2017. augusztus

Mérő László: Az érzelmek logikája. Bp., Tericum Kiadó, 2010

Új könyvében a szerző az érzelmek világába kalauzolja az olvasót, aki sok érdekesség mellett azt is megtudhatja, hogy a szív és az agy indokait lehetetlen szétválasztani egymástól.

 

Pallavicini-Andrássy Borbála: A lelkünkhöz nem nyúlhatnak - Kitelepítési és 1956-os napló. Bp., Európa Könyvkiadó, 2016

Ezt csak ember bírja ki ökör belepusztult volna.
Gróf Andrássy Tivadar és Zichy Eleonóra lányai, Ilona, Borbála, Katalin és Klára politikailag elkötelezett, művészetpártoló, gazdag családban születtek. Gyerekkorukat tiszadobi, tőketerebesi kastélyukban vagy a budai palotájukban töltötték. Saját vadászterületükön nyaraltak. Minden megadatott nekik: dajka, nevelőnő, szobalány, háziorvos, szakács, komorna. Házhoz járó magántanárok keze alatt több nyelven beszélő, művelt, sportkedvelő kisasszonyokká lettek.
A családban mindenki naplót vezetett. Ilona nemrégiben előkerült jegyzetei vagy Katinka, a vörös grófnő emlékiratai beszédesebbek, mint a legprecízebb történészi szakmunkák. Fennmaradt írásaik, leveleik azonban nemcsak kordokumentumként értékesek, hanem szépírói tehetségről is tanúskodnak, és ebben kétségkívül Borbáláé az elsőség.
Borbála naplója két időszak krónikája: az első rész az 1951 májusa és 1953 októbere közti történéseket rögzíti, amikor az asszonyt minden vagyonától megfosztva kitelepítik a Tisza menti Besenyszög közelében levő Fokoru-puszta egyik tanyájára. Pallavicini-Andrássy Borbála akkor már özvegy, és négy felnőtt gyerek anyja. Hamar alkalmazkodik a szerény körülményekhez, baromfit nevel, kertet művel, segít a tanyasiaknak, és felszabaduló idejében ír, mesél a puszta életéről, arisztokrata sorstársairól és kuláknak bélyegzett házigazdáiról. Megtapasztalja, hogy a boldogság fogalma relatív.
A második rész 56-os napló. A forradalmat megelőző időszak benyomásainak ismertetése, a forradalom eseményeinek lázas krónikája. Borbála egyik fia a néphadsereg tisztje lett, 1956 végén a parlament utasítására ő hozta fel Budapestre Mindszenty hercegprímást. Nagy árat fizetett érte.
Borbála négy gyerekéből kettő élte túl a nehéz időket. Ő maga kibírta ép elmével. Ökör belepusztult volna

Truman Capote: Pille a lángban - Ifjúkori elbeszélések. Bp., Európa Könyvkiadó, 2017

Truman Capote első novelláit nemrég fedezték fel a New York-i Közkönyvtár archívumában. A koraérett tinédzser ezekben az írásokban finomítja eredeti hangját és érzékenységét, amelyek majd nemzedéke legnagyobb szerzőjévé teszik. Rövid, szikár novellák, de a legkevésbé sem érzelemmentesek. Szereplőik kívülállók: gyerek a felnőttek világában, nő a férfiak között, iskolás lány csupa iriggyel körülvéve. A kamasz szerző azonnal megpróbál meglátni, megírni, megörökíteni mindent, ami később legsajátabb témája lesz. Különleges lehetőség, hogy megfigyelhessük, hogyan indul el a karrier felé egy zseni.
Az Utószóban Hilton Als nagy empátiával mutatja meg nekünk, hogy ezektől a novelláktól milyen út vezetett az Álom luxuskivitelben és a Hidegvérrel tökélyéig.

Jókai Anna: Átvilágítás. Bp., Széphalom Könyvműhely, 2017

Jókai Anna, a Nemzet Művésze, Kossuth-nagydíjjal kitűntetett író, életműsorozatának új kötete önéletírás, amelynek nem véletlenül Átvilágítás a címe. Kettős jelentésrétege van ennek a szónak: egyrészt valamilyen tárgynak, testnek valamely fénysugárral történő átvilágítását jelenti, amely segítségével belső tartalma megismerhetővé válik. Másrészt - különösen az utóbbi időkben vált idehaza gyakran használt kifejezéssé - valakinek a jobb megismerésére, esetleg politikai beágyazódottsága feltárására végzett "átvilágítás", amelyben ugyan valóságos fénysugárnak nincs szerepe, de a folyamat végeredménye itt is az átvilágított személy belső, egyébként rejtett történetének, kapcsolatrendszerének feltérképezése.
Jókai Anna létének legfontosabb része az irodalom, számára az írás misszió és szolgálat. "Passió és nem passzió" - mondta róla találóan Bogárdi Szabó István református püspök. Most - Szent Ágoston vallomásaihoz hasonló felfogásban saját személyiség-fejlődésével és írói életútjával szembesíti önmagát és olvasóit. Öniróniával, hittel, történelmi tisztánlátással megírt, rendkívüli új regény született ismét a keze alatt, amely abban is kiemelkedő, hogy az átvilágításhoz Krisztus-i fényt: a szeretet, a megértés, a megbocsátás fényét használja az író.
Jókai Anna 2016. Július 9-én fejezte be könyvét, és ezzel szándéka szerint egész életműve végére is kitette a pontot. Az utolsó bekezdésekben így ír erről: "Ma nincs semmi jelentőségteljes esemény, hacsak az nem, hogy leteszem a tollat. Mire ez az írás megjelenik, 85. évemben járok. Még itt leszek, vagy már ott - patetikus találgatás. Akárhogy is: befejezett, teljes memoár nincsen. Ha sikerülne is a halál pillanatáig elvezetni, akkor is csonka maradna. Nincs képességünk, hogy a küszöb után még visszaszóljunk, akár egy tőmondatot is - vagy csupán egy jelzőt - édes-ékes magyar nyelven, arról, hogy mi ez és milyen...?"
Amikor ezeket a sorokat leírta, Jókai Anna még nem tudta, hogy hamarosan élete legsúlyosabb betegségével kell, hogy szembenézzen. Gyógyulásában biztos, hogy sokat segít családjának, barátainak és olvasóinak nem szűnő, folyamatosan és érezhetően felé áradó szeretete.

Kategória: