RED HOT CHILI PEPPERS: I'm With You

Az 1983-ban, Los Angeles-ben alakult funk-alter-rock fúziós legenda Red Hot Chili Peppers a 2006-os Stadium Arcadium kimagasló sikerét követően, öt év stúdió-csend után tér most vissza új lemezével, immáron zseniális gitárosa, John Frusciante nélkül, a másod-hegedűsből főszereplővé avanzsált Josh Klinghoffer-rel a húrok mögött... Az I'm With You-ra bátran mertek változtatni! Olyan nyugodt lett az új lemez, mintha Rick Rubin mega-producer erőnek erejével bezavarta volna a stúdióba a békésen kiöregedő funk-rockerjeit, akik eddig megérdemelt nyugdíjas idejüket töltötték kutyussal a kézben a tengerparton pancsikálva...Nyugger funk-rockereink kreatívan popperkednek néhány jól megtervezett és alaposan átgondolt dalban... Ha valakit idegesített a kiszivárogtatott felvezető The Adventures of Rain Dance Maggie, akkor nagyot fog csalódni sz egész lemezben, mert itt bizony ennél keményebb, funk-szerűbbet vagy rockosabbat alig-alig fog kapni... John Frusciante nyilván nem véletlenül szállt ki, annál ő sokkal kreatívabb rock-gitáros, hogy mindenáron bele akarjon menni abba a hátterekkel kiszolgáló, szellős szerepbe, ami viszont Josh Klinghoffer-nek itt valahogy nagyon jól áll... Azt persze nem tudom - mert nem derül ki -, hogy valamely némileg lendületesebb-rockosabb közegben az új gitáros mennyire lenne kreatív, de ebben az alter-sláger, ének-háttér közegben rendkívül profi maszatos kíséretekre képes. Mázlija az, hogy ezen a lemezen csak ilyenekre van szükség...Egyfajta nyárias viccnek is felfoghatnám ezt a lemezt, hiszen egy részét talán annak is szánták. Tengerparti jókedvű danolászást végez Anthony Kiedis... és persze ebben is zseniális. Halálosan tisztán és világosan kapjuk tőle az amúgy az adott dal értelmét adó ének-dallamot. Nem akarja túljátszani a szerepét, úgy tűnik Rick Rubin-nal alaposan átbeszélték, hogy ha ezt a laza tingli-tanglit akarják, akkor vegyék komolyan és legyen tényleg komolyan ének-centrikus tingli-tangli az egész... Minden más csak a letisztult ének után kezdődhet. Azt nem tudom, hogy Michael "Flea" Balzary basszer hogyan mehetett bele a dologba, de a keverésben sokszor leginkább az ő kárára történt az ének ilyetén kiemelése...A másik érdekes kérdés a ritmusé... Chad Smith egy ideje szóló bandájában kísérletezget, de a Chickenfoot szupergroupban is dolgozik, valószínűleg ezért nem zavarja különösebben, hogy saját zenekarában nincs igazán szükség kimagaslóan kreatív dobolására. Ezen a lemezen ritmusként komplexitásnak nyoma sincs, egyszerű és hatásos, de halálosan pontos lüktetését kapjuk a daloknak. Jól kivehetően akar Anthony Kiedis énekes dallamai alá dolgozni...Azok a nagy vesztesek, akik a Red Hot Chili Peppers spontán öröm-zenéjébe szerettek bele! Nyomokban kapunk csak jammelős gitárszóló-szerűséget, de ezek is csak betétek az énekes részekhez... Ez a lemez nagyon átgondolt, kiszámítható dalokkal... Olyan minőségi és átgondolt a produkció, amire csak egy igazi sztár-csapat merészkedik... Kérdés persze, hogy a zenekar egyre szélesedő közönsége mennyire lesz fogékony egy ennyire szellős és együtt-éneklősen dallam-orientált lemezre... Engem összességében már a második hallásra meggyőztek vele... és szerintem sokan lesznek még hasonló cipőben ezzel a lemezzel.(forrás: Passzio.hu)

Track lista:

1. Monarchy of Roses
2. Factory of Faith
3. Brendan's Death Song
4. Ethiopia
5. Annie Wants a Baby
6. Look Around
7. The Adventures of Rain Dance Maggie
8. Did I Let You Know
9. Goodbye Hooray
10. Happiness Loves Company
11. Police Station
12. Even You Brutus?
13. Meet Me at the Corner
14. Dance, Dance, Dance