Szájról szájra

Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági: Szájról szájra című lemezén a magyar népdalkincs felé nem a szokott módon közelítenek. A lányok hangja is szépen simul össze, egy-két hely van csak, ahol észrevehetően halkabban lép be egyikük-másikuk. Néhány dal énekkel kezdődik, hangszerek nélkül, a lélegzetvétel is tisztán hallatszik, ettől nagyon bensőséges, személyes. A zenészekről nem kell hosszan értekezni, remek szakemberek, művészek, értik a hangszereiket, jó a "sound"-juk, alázattal közelítenek a feladathoz, igényesek a szólók. A dalok nagy részét Juhász Gábor jegyzi – a 12-ből nyolcnál olvasható a neve – rögtön az első három számot is. Hangszerelési stílusa jellegzetes: nagyívű dalok, popos szerkesztés, sok ismétléssel, sok kánonnal. Ettől az egész revü-jellegű lesz, talán egy kicsit kevesebb áhitat jobban illene a szövegekhez. Nagyon jó a Sem esőben a billentyűs hegedű (nickelharpa, a wikipédia szerint nyckelharpa) és a brácsa (milyen jól lehet használni ilyen popos környezetben, szintiszőnyegnek a gitár alá). Az Elmegyek Kovács Zoli darabja Bognár Szilvinek, tetszik a közjáték, nekem megidéz egy régi Zsarátnok-számot, az első lemezről a Meseno horo-t. A következő egy szép széki népdal, a Jólesik a bús szívnek... kezdetű. Aztán ahogy a második versszak után kiáll a brácsa, és egyedül marad szólózni a gitár és a bőgő, az szerintem az egyik nagy pillanata a lemeznek.Highslide JS Aztán elindul a balkáni zúzás, Apókáé (benne a klasszikus szekund-súrlódásos női kórussal), Anyókáé (egy nagyszerű tempójú 9/8-ados trno mome), ez Nikola Parov igazi világa, őt igazán ezért szeretjük. Egy apró hiba: a füzetben a dalszövegek angolul és magyarul is szerepelnek. A bolgár változatok a lábjegyzet szerint Szalóki Ági honlapján olvashatóak. Szerintem még nincsenek fent. Sőt, még ez a lemez is hiányzik. A Lidlidli nem egy áruház neve. Egy klasszikus műfajt, a dudautánzást mutatja be (a dal címe persze magában hordoz egy szponzorációs lehetőséget is). A dalt a lányok még Palya Beával állították össze, becsülettel ki is írják a nevét a szerzők között. Egyik kedvencem a lemezről a gyimesi összeállítás, az Édes kicsi galambom című, remek a gardonos-hegedűs csujogatás, és aztán ahogy elindul a vonat benne! A Gyújtottam gyertyát ismét Juhász Gábor feldolgozása, egy bolgár és egy magyar népdal összegyúrása, némi íres beütéssel. Sebestyén Mártától hallottam először ilyet, egy tolnai és egy ír népdal kapcsán, bizonyítva, hogy a régi európai kultúra közös nyomai még fellelhetőek. És a végére került két vallásos témájú dal, a Betlehem és a Paradicsom. Nagyon szép, nyugodt dalok, karácsonyi ajándékként is hallgathatóak.(forrás: rejtelmek.hu)