A hónap verse - 2016. május - Skye Boat Song

A Sky Boat Song olyan vers illetve dal, amely egy egész történelmi korszakot, mítoszt és hagyományt képes megidézni.
Speed, bonnie boat, like a bird on the wing,
Onward! the sailors cry;
Carry the lad that's born to be King
Over the sea to Skye.

Loud the winds howl, loud the waves roar,
Thunderclouds rend the air;
Baffled, our foes stand by the shore,
Follow they will not dare.

Though the waves leap, soft shall ye sleep,
Ocean's a royal bed.
Rocked in the deep, Flora will keep
Watch by your weary head.

Many's the lad fought on that day,
Well the Claymore could wield,
When the night came, silently lay
Dead on Culloden's field.

Burned are their homes, exile and death
Scatter the loyal men;
Yet ere the sword cool in the sheath
Charlie will come again.

A Sky Boat Song a parlament és a királyság küzdelmét, a Cromwell vezette köztársasági mozgalommal szemben szerveződő brit royalista hagyományt, a brit történelem egyik legdrámaibb szakaszát idézi meg, amikor Stuart Károly Edward utolsóként vezetett skót csapatokat angol földre. Az angol polgárháború azon szakaszára utal, amikor az utolsó Stuart uralkodót II. Jakabot elűzték és vejének, Orániai Vilmosnak ajánlották fel a trónt. Ezt a vérontás nélkül lezajlott királycserét nevezik Dicsőséges Forradalomnak. Az angolok különösen nagy vívmánynak tartották a királycsere vértelenségét, tekintve, hogy a vallásháborúk és polgárháborúk milyen sok szenvedést okoztak.
II. Jakab álruhába öltözve menekült Franciaországba. Neve mindazok menedékéül és végső reménységéül szolgált, akik a „Dicsőséges Forradalom” veszteseinek érezték magukat, és akik ragaszkodtak egy korábbi világ talán sokak szemében már abban az időben is anakronisztikusnak tűnő, ugyanakkor vitathatatlanul nemes értékeket is hordozó világlátásához, amely egy magát konzervatívnak és monarchistának tartó személy számára ma is példaértékű hagyományok forrása lehet. Fia James Francis Edward Stuart az „idősebb trónkövetelő” sikertelenül próbált meg visszatérni Skóciába.
A versben szereplő "Bonnie Prince Charlie" azaz Stuart Károly Edward (1720-1788) akit az „ifjú trónkövetelő-nek” is neveztek az unokája volt.
Francis Edward Stuart és „Bonnie Prince Charlie” is francia hajók fedélzetéről érkezve szálltak partra Skóciában. Emiatt a Stuart trónkövetelőket, mint „Kings across the water”- „vízen túli király” emlegették.
Ehhez kapcsolható egy érdekes szokás a “Loyal Toast”. A királyt jelképező whiskey-t ivás előtt átemelik egy pohár víz felett, amely a tengert hívatott szimbolizálni.
Károly (Bonnie Prince Charlie) 1745-ben, 24 esztendősen szállt partra Skóciában azzal a céllal, hogy visszaszerezze a koronát. Csapataival egészen Derbyig jutott, ám az 1746-os cullodeni csatában vereséget szenvedett. Az őt támogató jakobita had klánonként szerveződő csapatok formájában vonult fel; a történész James Scarlett szerint „ez volt az első alkalom, hogy a tartant klán-uniformisként viseltük”.
A vereség után a herceg elhagyta az országot, a jakobita mozgalom pedig összeomlott, nemcsak mint politikai mozgalom, hanem mint kulturális megtartó erő is. Culloden jelenti a kezdetét a „felföldi tisztogatásoknak” amelyek a hagyományos felföldi skót kultúra teljes elpusztításához, valóságos „kulturális forradalomhoz” vezettek. Cullodenhez vezethető vissza az a tény is, hogy ma már alig 60.000 ember beszéli Skócia gael nyelvét, mindent felszámoltak ugyanis, ami a skót életformát a „brit”-től megkülönböztette. Az évek múlásával azonban egyre inkább a megbékélésre törekedtek, a skót tartánban feszítő IV. György király képe pedig szimbolikusan is kifejezésre juttatta az ellentétek végső „elsimulását.” (Az ötlet szerzője egyébként maga a konzervatív skót patrióta, Sir Walter Scott volt.) Skócia az elkövetkező évszázadokban valóságos „kulturális divattá” vált a brit arisztokrácia körében– Viktória királynő skóciai kastélyokat vásárolt, a Buckingham palota előtt pedig még ma is felhangzik a felföldi duda hangja. Ez a törékeny béke azonban látszólagos, különösen azok, akik figyelemmel kísérték a brit szigetek politikai történetének változásait az utóbbi húsz évben, figyelhetnek fel az árulkodó jelekre. 1999-ben II. Erzsébet királynő több mint 300 év után ismét megnyitotta a skót parlamentet, az elszakadási törekvések pedig azóta is napirenden vannak.
A vers a nemzeti emlékezet része, történelem, mítosz és legenda. Olyan érzések, olyan eszmeiség kapcsolódik hozzá, mint önzetlenség és összetartás, remény és kitartás, ambíció, bukás és veszteség. Egy furfangos, merész és veszélyes menekülésről szól, de egy elbukott tradíció és életforma emlékének megőrzéséről is.
A fiatal és jóképű herceg egyszerre romantikus és tragikus hős. Vadásztak rá, 30000 font vérdíjat tűztek a fejére. Az akkor 24 éves Flora MacDonald segítette a szökését. Sikerült úti okmányokat szereznie és a Betty Burke nevű ír szolgálólánynak álcázott herceg két szolgával és hat tengerésszel együtt a viharos időben egy kis csónakban áthajózott Skye szigetére.
Flora McDonald a Towerba került, de egy év múlva szabadon engedték. Férjhez ment, férjével együtt Észak-Karolinába települt át, ahol családot alapított. 1779-ben visszatért Skóciába, Skye szigetén temették el.
A Skye Boat Song első változatát az 1870-es években írta Sir Harold Boulton. Nyomtatásban először 1884-ben jelent meg a Songs of the North című gyűjteményben
Ez a változat nyilvánvalóen és egyértelműen utal a cullodeni mészárlásra. Ebben elhangzik Charlie és Flora valamint Culloden neve, és nagyon érezni benne a hitet, hogy a "legény, aki királynak született" egyszer még visszatér.  Ismert a vers egy másik változata is, amit Robert Louis Stevenson írt, amely szintén a veszteségről, a régi dicsőség elmúlásáról szól, de sokkal általánosabb, nem utal olyan pontosan az eredeti eseményekre.
Sing me a song of a lad that is gone,
Say, could that lad be I?
Merry of soul he sailed on a day
Over the sea to Skye.
Mull was astern, Rùm on the port,
Eigg on the starboard bow;
Glory of youth glowed in his soul;
Where is that glory now?
Give me again all that was there,
Give me the sun that shone!
Give me the eyes, give me the soul,
Give me the lad that's gone!
Billow and breeze, islands and seas,
Mountains of rain and sun,
All that was good, all that was fair,
All that was me is gone.

Hallgassuk meg a dal eredeti változatát a nagyszerű The Corries előadásában. Nekem ez a kedvenc skót nótám, remélem nektek is tetszeni fog.
https://www.youtube.com/watch?v=86egt8PDmos

Forrás:
http://deszy-diary.blogspot.hu/2015/08/az-outlander-focimdala-es-ami-mogotte.html
http://ujkor.hu/latogatas-a-culloden-emlekkozpont-es-muzeumban
http://regnumportal.hu/regnum2/node/183