A hónap verse 2016. február - Gazdag Erzsi: A hóember

Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak;
hóból van a keze-lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,
feje búbján köcsögkalap.
Honnan jött, tán Alaszkából
vagy a déli-sarki tájról,
hol a jegesmedve él,
s télen-nyáron úr a tél?

Uramfia, ki lehet?
Mondjátok meg, gyerekek!
"Sem a Péter, sem a Pál,
egy hóember álldogál."
Cézár kutya sunyít, lapul.
Rá nem jönne, ki ez az úr.

Mert hogy úr, az bizonyos.
Olyan kövér, totyakos.
Tisztességgel megugatja.
Meg se billen a kalapja
a nagy úrnak. Rá se néz.
Hej, de bátor, de vitéz!

Cézár most már tiszteli;
borjúcsontot visz neki.
Az csak sután áll a hóban.
Nem hallgat az okos szóra.
Nem eszik, és nem beszél.

Szegény Cézár, jaj, de fél!
Szederfánkon ül a veréb.
Ő ismeri meg legelébb.
Könnye csordul, úgy nevet,
s nevetik a gyerekek.

"Ejnye, Cézár, hát nem
látod?
Hóember a barátod!
Ne félj tőle nem harap!
Elolvad,ha süt a Nap!

Egy kis malac, röf-röf-röf… Hull a hó, hull a hó mesebeli álom… Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt… Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál… Megy a vonat Zakatol, zakatol: - Várnak reád Valahol, valahol… Ismerjük a sorokat, emlékszünk rájuk gyerekkorunkból, bár azt sokszor nem tudjuk, hogy Gazdag Erzsi írta őket. Ki volt Gazdag Erzsi, akit valójában Sebesi Erzsébetnek hívtak? Gazdag Erzsébet a nagymamája neve volt, aki felnevelte, és aki iránti tiszteletből a Gazdag Erzsi nevet felvette. Kőszegen érettségizett. Volt laboráns, újságíró, gyógyszertári technikus, gyógynövénybegyűjtő. Elvégzett egy fél évet a pécsi tudományegyetem jog- és államtudományi karán, egy évet szegedi Ferenc József Tudományegyetem természettudományi karán, majd 1961-től nyugdíjazásáig, 1970-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársa volt. Állítólag igen nehezen szokta meg a rendszeres munkát, hiszen addig független volt. Például, ha reggel versírásba kezdett, nem ért be a hivatalos munkakezdésre. Ha a tájékoztató pultnál ült, és valaki megzavarta a versfaragásban, összegyűrte a papírt, és kidobta.
Barátjának mondhatta Weöres Sándort és Kodály Zoltánnal is személyes kapcsolatban volt.  "Legnagyobb meglepetésemre olyan megjegyzéseket tett egyik-másik írásom hibáira, döccenő ritmusára, suta rímre, hogy látnom kellett, alaposan végigolvasta a kötetemet. Lényegében neki köszönhetem azt is, hogy teljesen a gyermekversek írásának kezdtem szentelni minden időmet, ő bíztatott erre"- írta Kodályról. A versei derűsen csilingelnek, szeretetteljesek, bájosak, meghittek, jól mondhatók, könnyen tanulhatók. Ezért nem fogynak el a kötetei soha a könyvtárak és az otthonok polcairól. 1987. február 9-én halt meg Szombathelyen. Szellemi hagyatékát a Szombathely városa által 1988-ban létrehozott Gazdag Erzsi Irodalmi Alapítvány ápolja
Életét Merklin Tímea könyvben (Szép szavak kincstárnoka), Horváth Zoltán pedig dokumentumfilmben (A meseboltos, 2006. 42 perc) dolgozta fel.