A hónap verse 2016. január - Anna Ahmatova Újévi ballada (Novogodnaja ballada, 169.)

Unatkozik, felhők között, a hold
bágyadtan egy szobába les,
ott hat teríték áll az asztalon,
s az egyik teríték üres.
 
Ez férjem, ez én s a barátaink,
Így köszöntjük az új évet,
De ujjunkat vérbe kell mártani,
S a bor, mint a méreg, úgy éget.
 
A gazda emeli telt poharát,
méltósággal és mozdulatlan:
“Földre, tisztásra, mert e föld - hazánk,
s mert itt fekszünk alatta.”
 
S barátunk úgy szólal, mint az ima,
Ám tűzzel az arcomba lobban,
S így kiált: ”Iszom a dalaira,
Mert itt élünk mind mi azokban.”:
 
S a harmadik, az, aki itt hagyott
Nem is sejtve tán, hogy élte letűnt,
Gondolataimra feleletül
Így szólt: ”Azokra kell hogy igyatok,
Akik még nincsenek velünk.”
1923.

Anna Ahmatova hosszú, megaláztatásban és veszteségekben bővelkedő gyötrelmes életét élt. Két világháborút élt át, beleértve Leningrád fasiszta blokádját is. Tanúja volt a sztálini megtorlásoknak, amelyeknek áldozatául esett sok közeli ismerőse, sőt fia is. Verseit betiltották, áldozatok között élt és áldozat volt maga is. A szovjet kommunista rendszer gyakorlatilag már életében eltemette azt a költőnőt, aki oly sokszor fejezte ki az orosz emberekkel való mély együttérzését, szolidaritását.A tízes években az Ezüstkor más nagyjaival – Mandelstammal, Gumiljovval, Paszternakkal – együtt indult költőnőt az „orosz Szapphónak” nevezték. A szerelem mellett sok verse szól Oroszországról, az orosz tájról, a Néváról és az orosz népről. Vannak bibliai ihletésű versei és gyakori témája a magány.
Ez a vers az éjszakai sötétség, a fénytelen hold, a fájdalmat okozó bor, a vérbe mártott ujjak, az alattunk elterülő temető ellenére is a reményről, a jövőbe vetett hitről szól. Erre utal az első versszakban az üres teríték, amit a váratlanul betoppanó vendégnek hagynak és a záró sor, amely a még nem itt lévőkről szól. A majd megszületőkről, a visszatérőkről akik - azt érezzük - megtisztulást és egy jobb jövőt hozhatnak.
Egy új esztendő küszöbén, ezzel a verssel kíván a versrovat minden olvasójának.
reménnyel teli évet. Az Újévi balladát magyarul Konczek József fordításában olvashatjuk.