Ha végre itt a nyár...

Alexander Ahndoril: A rendezõ

Alexander Ahndoril, a hazájában ünnepelt svéd író, nyolc regény és tizenöt színmû szerzõje, A rendezõ címû munkájával aratta elsõ nemzetközi sikerét. Ingmar Bergman, aki még megjelenés elõtt, kéziratban olvasta a regényt, telefonon keresztül „mély megindultságának” adott hangot, és „fantasztikus írónak” nevezte Ahndorilt. Halála elõtt adott utolsó tévéinterjújában azonban mást mondott: „sértõ és megalázó”, jelentette ki a könyvrõl, amely – részben nyilván emiatt is – az utóbbi tizenöt év legvitatottabb irodalmi alkotása lett Svédországban. A 2007-ben elhunyt rendezõóriás véleménye már csak azért sem mellékes, mert a regény hõse: õ maga. Pontosabban az a házassági és világnézeti problémákkal küszködõ Ingmar Bergman, aki 1961-ben az Úrvacsora címû filmet forgatja. Filmtervében a lelkészi hivatásra való alkalmatlanság témáját ötvözi a szeretethiányéval, remélve, hogy egyszer s mindenkorra sikerül tisztáznia öreg és beteg szülei elõtt, miért nem volt képes apja nyomdokába lépni. De a forgatás döcögve indul, a színészek és a stáb tagjai morgolódnak, a rendezõnek lépten-nyomon hazudoznia kell, hogy házasságát és munkáját folytatni tudja, és retteg, hogy unalmas lesz a filmje… A rövid, párbeszédes jelenetekbõl építkezõ, helyenként szürreális képeket, víziókat felvillantó, de a történetet fegyelmezetten végigmesélõ regény a Bergman-filmekbõl és a Bergman-irodalomból meríti anyagát. Különös élmény viszontlátni a Laterna magica , a Képek , a Vasárnapi gyerekek mondatait, epizódjait, úgy járni-kelni a bergmani univerzumban, hogy ezúttal nem maga a Mester kalauzol bennünket. Ahndoril írói szabadságával élve újraalkotja és átformálja a Bergman-mítoszt, szándékosan elmossa a határt élet és fikció között, hogy egy mélyebb, mûvészi igazságra találjon, amelyet az életrajzíró hiába is keresne.

Alain Perceval: Carla és Nicolas : Az Élysée-palota házaspárja

Immár férj és feleség, államfõ és asszonya: Carla és Nicolas élete fordulóponthoz érkezett. A férfi elnyerte azt, amirõl álmodott. A nõ, a divatvilág csillaga, a reklámok szépe, a sanzonsztár nemrégiben átlépte a negyvenedik évét, és nem vesztegetheti az idõt, ha újra anyaságra vágyik. A francia királyok nevét viselõ kis Louis Sarkozy és a római császárról elnevezett kis Aurélien Enthoven után felvirágzik a Sarkozy-Bruni Tedeschi dinasztia az újra meg újra átrendezõdõ családban? E könyv az Élysée-palota házaspárjáról, Carla Brunirõl és Nicolas Sarkozyrõl szól, származásuktól kezdve az állam csúcsán tartott kézfogóig; a krónika azonban nem záródott le, szereplõi jó néhány meglepetést tartogatnak még számunkra. Alain Perceval, a könyv szerzõje újságíró, aki alaposan földolgozta a Sarkozy-Bruni-témát. Könyvében az énekesnõ és az elnök idilljének részletes elemzését nyújtja, de nem marad adós a találkozásukat elõidézõ körülmények ábrázolásával sem.

John Sandford: A hold árnyéka : Lucas Davenport ismét színre lép...

John Sandford új könyvének fõhõse az olvasók által már jól ismert Lucas Davenport egyik beosztottja, Virgil Flowers. Virgil a harmincas éveinek vége felé jár, zsaru mivoltához képest meglehetõsen hosszúra növesztette a haját, és eléggé kalandos életutat tudhat maga mögött. Háromszor elvált-soha többé nem akar megnõsülni-, egyetemet végzett, tudományos cikkeket publikált, volt katonai rendész, aztán rendõr St.Paulban, majd végül Davenport vette fel a saját osztályára.

Pearl S. Buck: Nõk pagodája

Vadas Zsuzsa: Úti dilik avagy 40 év alatt a Föld körül

Zsuzsa máig megmaradt bohém világcsavargónak. Könnyedén váltogatja a kontinenseket, az évszakokat és a jármûveket. Mindenre kíváncsi, mindent tudni akar, mindent megkóstol, és ami emléktágyat lehet, meg is vásárol. Afrikában ugyanúgy feltalálja magát, mint Izlandon. Írásaiból megtanulhatjuk, hogyan érdemes világot látni: lelkesen, nyitottan, folyvást útra készen.

Ördögh Ottó: VIP : világirodalmi paródiák

VIP, mint kiemelten fontos személyek: Shakespeare, Dante, Beckett vagy Hemingway. VIP, mint a világirodalom legjelentõsebb mûveinek paródiája. VIP, mint egy sziporkázóan humoros kötet címe, amely 20 (+ 3) jelentõs irodalmi alkotás stílusparódiáját gyûjti össze. Akad köztük eposz, antik versforma, tanmese, dráma, verses mese, regényfolyam és novella. Megismerhetõ belõlük Homérosz, Anakreón, Platón, Ezópus, Dante, Petrarca, Puskin, Gogol, Proust vagy Borges legmarkánsabb írói stílusjegye. VIP, mint a húsz legfontosabb kötelezõ olvasmány, vagyis a humornak lekötelezett, azaz lebilincselõ paródia.

Ingo Schulze: Új életek

1990, Altenburg, Kelet-Németország. Enrico Türmer színházi dramaturg új életet kezd, ahogy körötte az egész ország is új életre ítéltetett a Fal leomlása után. Türmer, miután titkos írói ambícióiról lemondott � hiszen mirõl lenne értelme írni, amikor már mindenrõl szabad? �, ellenzéki társaival újságot alapít, és lépésrõl lépésre sajátítja el a sajtóvilág farkastörvényeit. A nyugatnémet szponzorok, hirdetõk, ügyeskedõk diabolikus serege cseppet sem hat rá nyomasztóan, Türmer élvezettel tanul bele a kapitalizmusba � amitõl azonban régi élete és az ahhoz tartozó emberek válnak egyre távolibbá és idegenebbé. Felfedezõútján Mephistóként vezeti õt a titokzatos, mindenütt jelenlevõ és minden szálat a kezében tartó Clemens von Barrista, akitõl a rulett � és az új élet � legfontosabb szabályát is megtanulja: ha a tétet mindig megduplázzuk, végeredményben sohasem veszíthetünk�

Závada Pál: Idegen testünk

Egy pesti fényképész-mûteremben 1940 szeptemberében összegyûlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai - divatáru-boltos unokanõvére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költõjelölt, az újságírók, a barátnõk -, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Izgalomban tartja õket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény - miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást. Závada Pál színpadra állítja õket egyetlen éjszakára, hogy föltárja, honnan jöttek, s hogy bevilágítson a jövõjükbe: Mivé lesznek, mire a háború véget ér? Hõseinek sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbevágó élmények és traumák. Hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény - és hogy virulhatnak ki folyton az észjárás szégyenletes hagyományai? Az Idegen testünk talán a legmegrázóbb Závada-regény. Közelrõl érint, provokál.

Wolfgang Schivelbusch: A vasúti utazás története : a tér és az idõ iparosodása a 19. században

A kötet témája a 19. század egyik legfontosabb mûszaki újítása, a vasút, amely nemcsak az ipari forradalom egyik hajtóereje volt, hanem felforgatta a mindennapok életét, és alaposan megváltoztatta az egyes országok politikai térképét is. A gazdasági élet és a háborúk a továbbiakban nem voltak elképzelhetõk vasút nélkül. Tér és idõ sem volt már ugyanaz mint elõtte. A remek stílusban megírt könyv komoly hozzájárulás az iparosítás és gépesítés korai szakasza civilizációs folyamatának történetéhez. Korabeli reflexiókat és szépirodalmi példákat idézve kitér a vasút köré szervezõdött terek problematikájára, a vasút hatására a városi térszervezésre, az építészet átalakulására. A szerzõ célja még, hogy összefüggésbe hozza a modern ember pszichés alkatában beállt változásokat az új technikai berendezések bevezetésével. Éppen e fáradozását illetõen mutatkozik igen kiváló példának a vasút.

Samuele Bacchiocchi: A bor a Bibliában : tanulmány az alkoholtartalmú italok használatáról

Mit találunk a Bibliában a borral és használatával kapcsolatban? Mit jelent egyáltalán a "bor" szó a héber, görög, latin, angol és a magyar nyelvben? Csak a megerjesztett szõlõlevet? Mi is történt valójában a kánai menyegzõn? Mindezekre a kérdésekre körültekintõ alapossággal válaszol ez a könyv.  

Henry Gidel: Sarah Bernhardt

Egy holland zsidó kurtizán ismeretlen (talán francia) apától született leánya, aki eljut odáig, hogy az angol királynét mint "kedves barátnéját" kérhesse szívességre, akinek három földrész, Európa, Észak- és Dél-Amerika hever a lába elõtt: nem mese, hanem Sarah Bernhardt életútja. Hosszú, fantasztikusan változatos, gazdag pályán kalauzol végig ez a könyv. A zseniális színésznõ rekorder volt a színpadon – 1800-szor játszotta A kaméliás hölgy-et, melyet neki írt ifjabb Dumas, hatvanévesen vitte sikerre Rostand Sasfiók-ját, ezt a nevéhez kötõdõ emblematikus nadrágszerepet, sõt Shakespeare Hamlet-jének címszerepében sem vallott szégyent –, a színpadon kívül nemkülönben: a kor politikai és irodalmi életének nagyjai közül sokakhoz fûzte intim viszony, szeszélyekben és mániákban bõvelkedett. De ez a már-már kalandor sorsú mûvész nagyvonalú, szenvedélyes, odaadó, páratlanul hûséges barát és rokon is volt, kivételes egyéniség, fáradhatatlan, mindig a mának élõ, könnyelmû, a rettenthetetlenségig bátor. A kudarc (színigazgatóként) és a betegség nem kímélte. De fél lábon is bejárta a fél világot, sõt amikor járni már nem tudott, ülõs, fekvõs szerepeket kerestetett vagy íratott magának. A színészsors átkán: hogy a pillanat mûvészetét hálátlanul elfelejti a közönség, diadalt arathatott mint nemzeti, sõt nemzetek fölötti intézmény. Henry Gidel ebben az életrajzában is élvezetes, érdekes epizódokat vonultat fel, a tényfeltáráson túl képes megeleveníteni a nagy legenda lényét, indítékait.

László Emília: Afgán ételek

Semmi sem egyszerûbb, mint az afgán ételek elkészítése. Mégis, miután megkóstoljuk ezeket az ételeket, rögtön megállapíthatjuk, hogy különleges ugyanakkor az európai ember számára is élvezetes ízeket nyújtó élményben van részünk.

Ághassi Kovács Attila: Elfelejtett aranyak

Interjú ötvenöt, külföldön élõ magyar bajnokkal (Bölöni László, Karch Kiraly, Károlyi Béla, Szeles Mónika, Tímea Majorova, Szabó Kati és sokan mások), akik nélkül nem teljes a magyar sportnemzet. Schmitt Pál elõszavával.