PENDULUM: In Silico

Az ausztrál gyökerű, londoni székhelyű Pendulum 2005-ben megjelent első nagylemeze, a drum’n’bass, breakbeat és rockzenei elemeket mesterien vegyítő Hold Your Colour minden idők egyik legsikeresebb d’n’b kiadványa lett. 2008-ban jelent meg második lemezük az In Silico, az előző kiadvány sokszínű, mégis hagyományosnak mondható klubzenéje helyett már sokkal inkább egy teljes zenekar hangzását idézi. A védjegyszerű, torzított szintetizátorok mellett ezúttal jóval nagyobb szerep jut a gitároknak is, több az ének, a dalstruktúrákban pedig sokszor kifejezetten popzenei megoldásokat fedezhetünk fel. Legjobb példa erre a zongorával és fúvósokkal induló, már-már balladisztikus Propane Nightmares kislemezsláger, mely szöges ellentétben áll mindennel, amit a Pendulumtól eddig megszokhattunk. A vocoderes Visions elszállása, a filmzeneszerű hangulatokkal felvezetett The Other Side robot-popja vagy éppen a záró The Tempest lassan építkező, monumentális kompozíciója sem feltétlenül alkalmas egy laposabb házibuli beindítására – ez némi meglepetést jelenthet azoknak, akik annak idején a Hold Your Colour révén ismerték meg a zenekart.

Ez a kísérletezgetés sokszor kifejezetten érdekes, néhol azonban kissé erőltetettnek tűnik, így végereményben az In Silico legjobb pillanatai azok, amikor a Pendulum azt csinálja, amihez a legjobban ért: a Showdown húzós ütemekre és vad riffelgetésre épülő nyitódala, a 2007-ben már kislemezen megjelentetett Granite jellegzetesen kitekert, mégis fülbemászó témája vagy a Midnight Runner tradicionálisabb d’n’b húzása garantáltan beindítja nem csak a klubok, hanem a koncerttermek és fesztiválok közönségét is. Bár ezúttal nem sikerült átugrani az előző album által igencsak magasra tett lécet, azért a Pendulum sikere bizonyíték arra, hogy maradtak még ma is tartalékai annak a dance-rock fúziónak, mely egy évtizede, a kilencvenes évek harmadik harmadában élte fénykorát. (forrás: EST.hu)