COLDPLAY: Mylo Xyloto

Megjelent a Coldplay ötödik stúdióalbuma Mylo Xyloto címmel. A lemezt egy intro nyitja, amiben – az album címéhez igazodva – megszólal a xylofon hangszer is. Ezt követi a Hurts Like Heaven lendületes zenei világa. A dal kifejezetten jól sikerült: egyből a húrok közé csapnak a srácok, ami mindenképpen pozitív fejlemény a sokszor már-már túlzottan is melankolikus hangvételű zenekar esetében. A Hurts Like Heaven szépen magával ragad, és gyors ritmusa segítségével repít minket előre. A harmadik track a már említett Paradise, amihez videoklip is készült. A kisfilm rendkívül kreatív és bohókás, hiszen egy rab elefánt – egy elefántzenekar elveszett frontormányosa – történetét meséli el, aki megszökik a fogságból, és végül rátalál a régóta hiányolt bandatagokra, akik egyfajta családot testesítenek meg számára. A paradicsom után egy kicsit visszavesszük a tempót a Charlie Brownnal, ami kifejezetten kellemes dallammal és igazán ütős dalszöveggel varázsol el bennünket. Az Us Against the World nótával megérkezik a már emlegetett (és megszokott) melankolikus Coldplay, de ez egyáltalán nem gond, hiszen időnként jól esik egy kicsit elmélyülni az ilyesfajta zenében. Meglepő módon a rákövetkező M.M.I.X. csak egy egypercesnél is rövidebb, ének nélküli átkötő szösszenet, amit esetleg intronak tudnánk elképzelni egy másik lemezen. A korong hetedik száma, az Every Teardrop Is a Waterfall szintén magáénak tudhat egy kitűnő videoklipet. A Coldplayt látszólag megihlette a graffitianimáció feltalálója, Blu, aki stop motion technikával falra festett rajzokat kelt életre. A klip esetében mindenképpen jó ötlet volt átvenni ezt az underground képi világot, hiszen ezáltal vált a videó látványossá és dinamikussá. Az album második fele azonban már kevéssé dicséretre méltó. A Major Minus könnyedségét még csak-csak élvezzük, de az U.F.O. unalmassága vagy éppen a Rihanna közreműködésével készült Princess of China popos hangzása nem ragad minket magával. Az Up In Flames szintén a lágyabb vonalat képviseli, de inkább csak tölteléknek elegendő, ami felett könnyedén átsiklunk. Ezután ismét egy rövidke, csupán félperces átkötés következik (A Hopeful Transmission), aminek jelenléte feltehetően az album koncept-jellegével magyarázható. A Don’t Let It Break Your Heart sem töri meg a lemez második felére jellemző tendenciát: szintén feledhetőnek bizonyul. Ha már az album kevésbé sikerült számait meghallgattuk, legalább egy méltó lezárást kapunk az Up With The Birds fináléjában. A kellemes zongora és a jól megírt szöveg valóban elrepít minket a madarakkal. A korong alapvetően nagyon koncepciózus, a számok összetartanak, már csak a bennük felbukkanó Mylo és Xyloto nevű szereplők miatt is, akik a szerelem segítségével képesek az album végére legyőzni az őket körülölelő gonosz világot. A Coldplay zeneileg is hozza formáját, és néhány unalmasabb daltól eltekintve ismét igazán színvonalasat alkotott. (forrás: Iglár Alexandra: Alternatív repülés - KULTer.hu)