J.S. Bach: Angol szvitek - Glenn Gould előadásában

Glenn Gould előadásában hallhatjuk ezen a dupla lemezen J. S. Bach Angol szvitjeit. Ez az elnevezés éppoly homályos eredetű, mint a Francia szviteké. Forkel állítása szerint egy előkelő angol megrendelő számára írta Bach a hat kompozíciót: erre utal J. Chr. Bach kéziratos másolata is. Egy másik magyarázat értelmében e darabok feltűnő rokonságot mutatnak egyrészt Händel 1720-ban megjelent zongoraszvitjeivel, másrészt az ugyancsak Londonban élő Charles Dieupart A-dúr szvitjével (ez a hasonlóság Bach I. Angol szvitjére vonatkozik, amelynek hangneme is egyezik Dieupart darabjáéval). Maga Bach valamennyi e sorozatba tartozó művét Suite avec Prélude (Szvit előjátékkal) címmel illette és ezzel jelezte a különbséget az „angol” és a „francia” szvitek között. A prelúdium nemcsak arra szolgál, hogy eggyel megtoldja a tánctételek számát, hanem egyúttal a sorozat legterjedelmesebb és legjelentősebb darabja, amely többnyire önállóan, a sorozatból kiemelve is életképes. Az angol szvitek élén álló nagyszabású prelúdiumok formai felépítését Bach még weimari éveiben sajátította el az olasz concertók tanulmányozása során. E darabok legnagyobb része később készült, mint a tánctételek. E mesterien kidolgozott prelúdiumokhoz képest a táncok egyszerűbbek, kevésbé változatosak, mint a francia szvitek tételei.

I. ANGOL SZVIT, A-DÚR, BWV 806 (I. Prélude; II. Allemande; III. Courante I.; IV. Courante II. avec deux Doubles; V. Sarabande; VI. Bourrée I.; VII. Bourrée II.; VIII. Gigue) Bach lemásolt egy toccatát, amelyet Purcell írt, ám sokáig az ő művének hitték. Ezzel a darabbal feltűnő rokonságot mutat az A-dúr szvit prelúdiuma, amely toccataszerű, szabad futamokkal vezet a 12/8 időmértékben mozgó, pasztorális hangulatú főtételhez. A nem kevesebb, mint négy Courante – amelyek közül a két Double „bevallottan” a második Courante variációja – a szvit kellős közepében kiépített variációsorozattal lazítja fel a táncok füzérét. A Gigue ezúttal a szokásos ugró tematikát folyamatos szekundlépésekből kialakított témával cserélte fel. Két formarészének befejezése előtt a zeneszerző által kiírt „piano” jelzés található.
II. ANGOL SZVIT, A-MOLL, BWV 807 (1. Prélude; II. Allemande; III. Courante; IV. Sarabande; V. Bourrée I.; VI. Bourrée Il.; VII. Gigue) A prelúdium valódi hangversenydarab, önmagában is előadható, reprezentatív nagyforma, három szakasszal, visszatéréssel. A Sarabande „double”-ja (felirata: Les agréments de la mēme Sarabande) a zongorajátékos tetszésére bízza, a basszus és az ékesített felső szólam között használ-e töltő hangzatokat.
III. ANGOL SZVIT, G-MOLL, BWV 808 (I. Prélude; II. Allemande; III. Courante; IV. Sarabande; V. Gavotte I.; VI. Gavotte II.; VII. Gigue) Hatalmas concerto-tétel áll e sorozat élén, 3/8-os metrumú, lapidáris témája szüntelen egyenletes lüktetéssel áramlik mindaddig, míg mozgásképletét a melléktéma (!) át nem veszi, hogy tovább folytassa. A két téma nemcsak hangnemében tér el egymástól (a melléktéma a párhuzamos dúr hangnemben szól), hanem tartásban, jellegben és dramaturgiai funkcióban is. Az Allemande a megszokott mozgásformán túlmenően önálló arcéllel, a prelúdiumok jelentős mondanivalójával is rendelkezik. Anyagával rokon a Courante. A szenvedélyes hangú Sarabande-hoz ezúttal is egy variációs (Les agréments de la mēme Sarabande) utótag tartozik. A Gavotte és a trió helyén álló Musette (Gavotte II.) az igazán nagy zenék keresetlen egyszerűségével hódította meg harmadfél évszázad zenehallgatóit.
IV. ANGOL SZVIT, F-DÚR, BWV 809 (I. Prélude; II. Allemande; III. Courante; IV. Sarabande; V. Menuett I.; VI. Menuett II.; VII. Gigue) Ez a hatalmas prelúdium anyagában még gazdagabb, kidolgozásában még többrétű, mint az eddig ismertetett angol szvitek első tételei. A concertók hangzásképének változatossága, az invenciók gondosan kiépített szólamhálózata, a több témás pre-szonátatétel dramaturgiája éppúgy fellelhető benne, mint a Wohltemperiertes Klavier prelúdiumainak ünnepélyes tartása. Az angol szvitek hangnemi rendjétől a második menüett tér el: a szokott egynevű variáns (ez esetben f moll) helyett a párhuzamos mollhangnemben (d-moll) íródott.
V. ANGOL SZVIT, E-MOLL, BWV 810 (I. Prélude; II. Allemande; III. Courante; IV. Sarabande; V. Passepied I.; VI. Passepied II.; VII. Gigue) A súlyosveretű prelúdium egyesíti magában az orgona-előjátékok és a concerto-tételek jellegzetes hangvételét. Az eddigi táncok sorában újdonság a Passepied, amelynek első szakasza az „en Rondeau” feliratot viseli, és ennek megfelelően rondóformájú, trió-szakasza (Passepied II.) pásztor hangulatú.
VI. ANGOL SZVIT, D-MOLL, BWV 811 (I. Prélude; II. Allemande; III. Courante; IV. Sarabande; V. Double; VI. Gavotte I.; VII. Gavotte II.; VIII. Gigue) Ez a prelúdium eltér a többitől. Kétrészes formája nem hangnemi terv szerint tagolt, hanem valóban két, különálló egységet képvisel: melankolikus hangzatfelbontásokból kialakított – a Wohltemperiertes Klavier első d-moll prelúdiumával rokon – fantáziára élénk mozgású koncerttétel következik. Az Allemande – ugyancsak rendhagyó módon – kettős témára épül. A záró Gigue is koncerttétel jellegű. (forrás: Fidelio- Pándi Marianne: Koncertkalauz)

Videó ajánló: English suites 1-3.

Katalógusunkban