Új könyvek érkeztek Helyismereti Gyűjteményünkbe

 Csepregi Klára - Bor Kálmán (szerk., feldolg.): ,,Könyveim az én fiaim" - Vitkovics Mihály könyvtára

Vitkovics Mihály (1778–1829) korának neves szerb származású ügyvédje, magyar költő, valamint a magyar és szerb irodalomtörténet kiemelkedő személyisége volt. Magyar nyelven verseket, tanulmányokat – különösen a szerbek szokásairól, életmódjáról – valamint színdarabokat írt, és magyar nyelvű műveket fordított szerbre.
Rendszeres levelezésben állt Kazinczy Ferenccel, a magyar nyelvújítás vezérével, illetve Horvát Istvánnal és Szemere Pállal, akikkel megalapította Kazinczy „Pesti Triászát”, amelynek célja Kazinczy törekvéseinek támogatása volt. Kazinczy hozzá írt episztolája volt a nyelvújítási küzdelmek kiindulópontja. Valamint egyike volt a Magyar Tudományos Akadémia alapító tagjainak.
Nagy hangsúlyt helyezett könyvek vásárlására, a kortárs irodalom és a természettudományok megismerésére. A hagyatéki listát kiegészítő rekonstruált könyvjegyzék – amellyel az olvasó és a kutató nyomtatásban ebben a könyvben találkozhat először – és a mutatók feltárják az 1077 tételből álló Vitkovics-könyvtárat. Ez nem csak a tételek száma miatt különlegesen érdekes a magyar polgári könyvtárak történetében, hanem a speciális soknyelvűségéből adódó sokszínűségért is. Vitkovics beszélt magyarul, szerbül, németül, latinul, olvasott ó- és újgörögül, oroszul, franciául és olaszul.
A XIX. század elején az ő – és több társa – tevékenysége a két nép kultúrája termékenyítő kapcsolatának, együttműködésének példaképe volt.

 Kincs

Az "alibi" antológia-sorozat most megjelent Kincs-kötetében hatvan szerző járja körül a címben említett témát. Ezúttal is érvényesül az "alibi" szerkesztési elve: különböző szemléletű és ízlésű emberek munkáiból egységes kötetet hozni létre, sok könnyedséggel, minden nagyképűség nélkül. Mulattatni és étvágyat gerjeszteni magas színvonalon, sokak számára szórakoztatóan. A 13. Kincs című kötet szerzői: Hovanyecz László, Bächer Iván, Kányádi Sándor, John Lukacs, Alexander Brody, Czeizel Endre, Csányi Vilmos, Vámos Miklós, Lázáry René Sándor, Radnóti Zsuzsa, Török András, Kukorelly Endre, Láng Zsolt, Márton László, Johann Wolfgang von Goethe, Varró Dániel, Kovács Emese, Mód Orsolya, Serényi János, Maros András, Géczi János, Freund Éva, Nyilas Atilla, Forgách András, Háy János, Tompa Andrea, Rugási Gyula, Szőnyei Eszter, Tandori Dezső, Babiczky Tibor, Tulassay Tivadar, Tóth Szabolcs, Falusy Zsigmond, Sákovicsné Dömölky Lídia, Magay Dániel, Krizsó Szilvia, Csermely Péter, Horkay Hörcher Ferenc, Jaksity György, Borsay Tamás, Danyi Zoltán, Freund Tamás, Csepreghy Nándor, Nyáry Krisztián, Jolsvai András, Grecsó Krisztián, Nagy Gabriella, Polonyi Tünde Éva, Szepesi Zsuzsa, Orosz György, Tajtyi Zsolt, Nagy József, Takler Ferenc, Caius Licinius Calvus, Ritoók Zsigmond, Torma Tamás, Szvetelszky Zsuzsanna, Vekerdy Tamás, Németh György, Bátor Péter Botond.

 Utassy József: Még ilyen csodát!

A válogatáskötet Utassy József Kossuth-díjas költő (1941-2010) pályája során megjelent gyermekverseit gyűjti csokorba, Oláh Mátyás László és Kiss Adél szép rajzaival.


 Fehér Judit: Asszonyok

Valószínűleg nem túlozunk, ha azt állítjuk: máig nem hálás pálya a nőíróé. Hasonlóképpen nem túlzás kijelenteni: a múlt századfordulón már az is gyanúsnak számított, ha egy nőnek irodalmi ambíciói voltak. Csak mostanában fordul az érdeklődés e korszak gyakran tragikus sorsú nőírói felé, akik sokszor önmaguk sem hitték, hogy méltó versenytársai lehetnek „erősebb nemhez" tartozó kollégáiknak. Közéjük tartozott a szépséges hevesi leány, Rosenfeld Bella – írói nevén Fehér Judit –, akinek Bródy Sándor egyszerre lett férje és versenytársa. A "nap lovagja" mellett Rosenfeld Bella sok éven át a szó szoros értelmében el- illetve lefojtotta tehetségét. Csak akkor tért vissza az irodalomhoz – amint e könyvből kiderül, saját tehetsége iránt kétségekkel telve –, amikor cáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy házasságuk, annak ellenére, hogy öt gyermek született belőle, eleve elhibázott volt. Csupán néhány év jutott neki írásra: 1908-ban, harminckilenc évesen meghalt. Rövid alkotó korszakában született az e könyvben újraközölt, először 1906-ban megjelent Asszonyok című novellagyűjteménye és néhány más munkája. Mindez annak a családi hagyatéknak része, amelyet Bródy Sándor és Rosenfeld Bella unokájának, Alexander Brodynak az édesanyja őrzött meg. Ebből a hagyatékból származik előző kötetünk is, melynek címe Hunyady Margit. Az a könyv Bródy Sándor első fiának, Hunyady Sándornak édesanyjáról, a neves színésznő-írónőről szól. Mostani kötetünk bizonyos értelemben a történet folytatása. Ez a könyv nem csupán családom történetének egy részlete. Szüleim és nagyszüleim mellett barátaim is részt vesznek benne. Saly Noémi, Csányi Vilmos, Hovanyecz László, John Lukacs és Márton László írásaikkal színesítik a kötetet. Mit tagadjam, igen szerencsés az az ember, akinek ősei regényhősök életét élhették, és aki ilyen barátokkal bír. Alexander Brody Fehér Judit önmagáról: „…szerettem az irodalmat, fiatal létemre majdnem olyan erősen érdekelt, mint a szerelem."

 Pap József: Tanulmányok a dualizmus kori magyar parlamentarizmus történetéből

Pap József (1974) történész, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi docense. Egyetemi tanulmányait Szegeden a hajdani József Attila Tudományegyetemen végezte, történelem, földrajz és református vallástanár diplomával rendelkezik. PhD-disszertációját 2002-ben védte meg a Pécsi Tudományegyetemen, 2012-ben pedig a debreceni egyetemen habilitált. Tudományos érdeklődése elsősorban társadalomtörténeti irányultságú. Pályájának kezdeti szakaszán a 19. század közepén szolgáló vármegyei tisztviselői kar társadalmi összetételével foglakozott, majd ezt követően a dualizmus kori országgyűlési képviselők kutatásával kezdett foglakozni.

A dualizmus kori magyar parlamentarizmus történetével foglakozó kötet tizenkét tanulmányt foglal magába, melyek közül az első 2005-ben jelent meg. A szerző a kötet egybeszerkesztésekor nem egyszerűen a korábbi tanulmányok újraközlését végezte el, hanem az évek során végzett kutatás, adatgyűjtés időközi eredményeit beépítve, több esetben pontosítani tudta korábbi adatait, illetve a megjelenési korlátok miatt félbehagyott gondolatokat is tovább tudta fűzni. Jellemző a tanulmányokra a kísérletezés, az útkeresés. Az író a történetírás klasszikus eljárásai mellett, tanulmányainak elkészítése során, statisztikai, térinformatikai elemzési módszereket is használt. Az itt közölt írások legfontosabb feladatát a makro- és mikroszempontú vizsgálat egységét megteremtő későbbi szintézis megalapozásában látja.