DEEP PURPLE: Now What?!

A Deep Purple (Ian Gillan énekes, Roger Glover basszgitár, Ian Paice dob, Steve Morse gitár, Don Airey billentyű) 8 év után új stúdióalbummal jelentkezett, melyet Jon Lord emlékének dedikálnak. A lemezkritikák megoszlanak: "A Now What?! albumot meghallgatva azonnal feltűnik, hogy billentyűsközpontú album született, azon belül is meghatározó a (Hammond) orgonahangzás. A dalok szólóinak nagy részében a billentyűsök kapnak szerepet, s ha még valahol a gitár szólózik is, a billentyűs rész sem marad el. Az alapokban is nagyot alkot Don Airey, számomra öröm hallgatni a sokszínűségét, a játékosságát. Steve Morse így a gitárokkal kissé hátrébb szorult, de azért nem annyira, hogy ne élvezhessük az ő játékát is, még ha most talán nem csillog annyira a szólók kidolgozottságával, mint a korábbi lemezeken. Ugyancsak biztos alap Roger a basszusgitáron, melynek a hangzását is nagyon jól eltalálták végre, nem csak a háttérben dörmög... Ian Paice dobjátéka a már megszokott (ő egyébként az egyetlen Purple-tag, aki 1968 óta mindegyik Deep Purple-albumon játszott), s talán esetében is lehetne egy kissé több játékosság, ötlet, de azért megszólni nem lehet (különben is, mit kell neki még egyáltalán bizonyítania?!). Gillan hangja pedig tökéletesen illik a dalokhoz. Na jó, már nem kiabálja végig a magas regiszterekben a számokat (egyedül a Vincent Price-ban engedi el magát), de közel a hetvenhez már ezt nem is kell elvárnunk. Érzelemdús, dallamos éneke unikum most is." (forrás és folytatás: Baranyi György a Szoljon.hu-n). "Akadnak szép számban élvezhető momentumai az albumnak... Engem leginkább az Above & Beyond és az Uncommon Man fogott meg, amibe sikerült némi - komolyzenei hatású - monumentális orgona-gitár összecsengést is becsempészniük, amúgy az Asia legjobb napjait megidézve nekünk... A komplexebbnek mondható A Simple Song a nyitány, ami dal olyan, mintha csak egy nagyon öreg lantos énekelné nekünk a középkorból... de sokkal érdekesebb akkor sem lesz, amikor végül - minden ismerős ősrockos hangszerelésével együtt - beindul... A Weirdistan is a komolyzenei hatásért tűnik jobbnak, pedig a torzított gitár valahogy túl primitív lett benne... Az Out of Hand, meg a slágernek szánt Hell to Pay és Apres Vous is izgalmaktól mentesen menetelelnek, az ének melódiájuk meg elment volna a Perfect Strangers-en is, olyan slágeresek, csak most valahogy a hangszerelések lettek túl nehézkesek...Az improvizatív dob és gitár szólóval induló, majd erre Hammond szólót pakoló Body Line jó irány lenne, a maga jazz-es finomságával, de a pörgés nagyon hiányzik, a tempó itt sincs eltalálva... A Blood from a Stone egy blues merengés, lassú és nehézkes... Az All the Time in the World egy öreges ballada, teljesen felesleges country-blues hatásokkal. A Vincent Price végre keményebb és torzabb gitárt és orgona zajongást is hoz, de annyira tele van kötelező klisével, hogy végül unalomba fullad..." (forrás és folytatás: Passzio.hu)

Tracklista:

1. A Simple Song
2. Weirdistan
3. Out of Hand
4. Hell to Pay
5. Body Line
6. Above & Beyond
7. Blood from a Stone
8. Uncommon Man
9. Apres Vous
10. All the Time in the World
11. Vincent Price

Videó ajánló: Vincent Price

Katalógusunkban