A hónap verse - 2010. január

Orchard Trees, January
by Richard Wilbur 

It's not the case, though some might wish it so
Who from a window watch the blizzard blow

White riot through their branches vague and stark,
That they keep snug beneath their pelted bark.

They take affliction in until it jells
To crystal ice between their frozen cells,

And each of them is inwardly a vault
Of jewels rigorous and free of fault,

Unglimpsed until in May it gently bears
A sudden crop of green-pronged solitaires.

Elsõ olvasásra a vers egyszerûnek tûnik. Arról szól, hogy  fák a legkeményebb teleket is átvészelik, ellenállnak a fagyos, kegyetlen januárnak, tavasszal  pedig újra megjelennek a rügyek.
Ha újból figyelmesen elolvassuk érdekes nézõpontot figyelhetünk meg

Valaki valahonnan bentrõl, egy ablakból követi nyomon a fák sorsát. A fagy áthatol a fák kérgén, beivódik a testükbe, a jégkristályok a sejtekig hatolnak a fák megfagynak. Elég erõsek és kemények azonban ahhoz, hogy átvészelve a zord körülményeket tavasszal újra életre keljenek és növekedésnek induljanak.
Ebben a versben az a nagyszerû, hogy valahányszor elolvassuk mindig valami más jut eszünkbe róla. A vers utat nyit a képzeletünknek, az interpretáció függhet  a hangulatunktól, a lelkiállapotunktól. A vers az olvasó gondolataiban, érzéseiben teljesedik ki.
Richard Wilbur amerikai költõ 1921-ben New Yorkban született. Elsõ kötete The Beautiful Changes and Other Poems címmel 1947-ben jelent meg. Molière, Racine és Villon mûveinek fordítója, számos irodalmi díj birtokosa. 1987-ben Poet Laureate „ koszorús költõ” lett az Egyesült Államokban.