ALVIN ÉS A MÓKUSOK: Bátorság, nyújtott kéz

Éppen 20 évvel ezelőtt, 1993-ban alakult meg Nyíregyházán az Alvin és a mókusok, mely néhány év alatt az akkori tinédzserek egyik hatalmas kedvencévé vált. A Jézusnak volt-e szakálla és a Jópofa nótái is egyszerre voltak punkosan felelőtlenek és provokatívak, de témaválasztásukat és a mondandójukat tekintve őszinték, aktuálisak és korántsem annyira együgyűek, mint ahogy azt egy felületes hallgató gondolná. Persze az banda munkásságát saját bevallásuk szerint sem érdemes túldimenzionálni: Alvinék célja mindig az volt, hogy egyszerűen zenéljenek, ahogy nekik tetszik, és mindig azokról a dolgokról énekeljenek, ami éppen foglalkoztatja őket. Talán éppen ez a titka annak, hogy 20 évvel később is tömegek előtt játszanak, és a régről megmaradt korosabb rajongók mellett középiskolások újabb és újabb generációja nőtt már fel az átlagban kétévente megjelenő albumokon. Mert amellett, hogy a zenekar műfaját, stílusát tekintve nem távolodott el a kezdetektől, a dalok témája együtt változott, fejlődött a tagokkal: a legfrissebb, Aludj csak című dal például a főhős talán valaha írt, legszemélyesebb hangvételű műve. A tizenkettedik album készítésekor az volt a cél, hogy egy olyan lemez készüljön, amin egyszerre ötvöződik a modern hangzás a régi stílussal. Az új dobos, Szirota Márió érkezésével ezt maradéktalanul sikerült is megvalósítani. A minőségi megszólalásról - az Alvin Records stúdió mellett - a SuperSize Recording gondoskodott, így kétségtelenül a legjobb hangzású Alvin lemezt vehetik kézbe a rajongók. (forrás: Alvin és a mókusok)

Tracklista:

1. Bátorság, nyújtott kéz
2. Magyarország, én így szeretlek!
3. A srác, akinek
4. Balekok dala
5. Nézlek, és nem hallok mást
6. Isten éltessen
7. Szerencse fia
8. Paraszt
9. Nem ismersz
10. Aludj csak

Videó ajánló: Aludj csak

Katalógusunkban