A hónap angol nyelvû verse 2009. június

Farewell to Love
by Michael Drayton

Since there's not help, come let us kiss and part;
Nay, I am done, you get no more of me;
And I am glad, yea, glad with all my heart,
That thus so cleanly I myself can free;
Shake hands for ever, cancel all our vows,
And when we meet at any time again,
Be it not seen in either of our brows
That we, one jot of former love retain.

Now, at the last gasp of love's latest breath,
When his pulse failing, passion speechless lies,
When faith is kneeling by his bed of death,
And innocence is closing up his eyes,
Now, if thou woulds't, when all have given him over,
From death to life Thou might'st him yet recover.

A vers írója búcsúzik szerelmétõl, a búcsú okát nem ismerjük. A címzett érzéseirõl semmit sem tudunk meg, a beszélõ érzelmei azok, amik a verset áthatják. Fájdalom, keserûség, gúny, lemondás és a remény, hogy talán mégsem végleges a szakítás.

Michael Drayton, angol reneszánsz költõ, Ben Johnson, John Donne és Shakespeare kortársa. Életének korai szakaszáról szinte semmit sem tudunk, kivéve, hogy valószínûleg Thomas Goodere szolgálatában állt és talán Oxfordban tanult. Feltételezések szerint a szonett címzettje Anne Goodere. 
A vers írója búcsúzik szerelmétõl, a búcsú okát nem ismerjük. A címzett érzéseirõl semmit sem tudunk meg, a beszélõ érzelmei azok, amik a verset áthatják. Fájdalom, keserûség, gúny, lemondás és a remény, hogy talán mégsem végleges a szakítás. Talán még nem múlt el a szerelem, talán újra éleszthetõ, talán csak egy rövid idõre kell búcsút venniük. A remény és a lemondás kettõssége  drámaiságot ad a versnek, talán ezért is lett az angol irodalom egyik legnépszerûbb szonettje. Júniusban ez a hónap angol nyelvû verse. Magyarul Szabó Lõrinc fordításában olvashatjuk.

Drayton: Búcsú a szerelemtõl
(Szabó Lõrinc)

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, ó, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld esküinket,
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség,
és utolsót lüktet a szenvedély,
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták,
fel tudnád támasztani, ha akarnád.