Nyelwilág

78 éves korában (2008. december 24-én) elhunyt Harold Pinter Nobel-díjas brit drámaíró, rendezõ, filmforgatókönyv-író.
Pinter a II. világháborút követõ drámaíró nemzedék egyik nemzetközileg is legismertebb képviselõje volt. Az irodalmi Nobel-díjat 2005-ben ítélték oda neki.
Pinter jelentõsebb mûvei gyakran egyetlen erõteljes vizuális képbõl indulnak ki, mint egy egyágyas szoba, amelynek bérlõit ismeretlen erõk vagy emberek fenyegetik, és amely fenyegetés pontos okait sem a szereplõk, sem a nézõk nem tudják kideríteni. A szereplõk tetteit a túlélésért vívott harcuk határozza meg. A nyelvet nem csak mint a gondolatok kifejezésének eszközét használják, de fegyverként is. A szavak mögött félelem rejtõzik, a csendjük a félelem, a harag és az uralom csöndje, félelem a meghittségtõl.
Martin Esslin azt mondta Harold Pinter írásmódjáról, hogy „a szereplõk ... a lehetõ legsilányabb és legalacsonyabb színvonalú angol nyelven beszélnek, amely színpadról valaha elhangzott”.
Kétszer is jelölték Oscar-díjra a legjobb forgatókönyv kategóriában: 1981-ben A francia hadnagy szeretõjéért, 1983-ban pedig a saját darabjából készült Árulásért.
Legismertebb mûvei A születésnap (The Birthday Party, 1958) és A gondnok (The Caretaker, 1965) részlegünkben is megtalálhatók. Drámáit az elmúlt évtizedekben folyamatosan játszották Magyarországon is. A színmûíró Nagy-Britanniában közéleti szereplõként - emberi jogi aktivistaként - is ismert volt, így például 2003-ban élesen tiltakozott az Irakban indított nyugati katonai beavatkozás ellen.