Az év külföldi irodalmi díjai - 2008

A Man Booker Prize, a Prix Goncourt és a Deutscher Buchpreis talán a legismertebb külföldi irodalmi díjak. Nem kizárólag az írók és a kiadók magánügyei, az események a szûkebb irodalmi körbõl a média jóvoltából igazi szenzációkká nõnek. Már hetekkel elõbb megindulnak a találgatások: kik lesznek az idei díjazottak.

A Goncourt díj a legöregebb, Edmond Goncourt francia író alapította, aki regényeit testvérével, Jules-lel közösen írta. 1867-ben született meg fejükben a gondolat, egy irodalmi társaság létrehozására. A Goncourt Akadémia azonban csak a haláluk után 7 évvel alakult meg. Az elsõ díjazott John Antonine Nau, Ellenséges erõ (Force ennemie) címû regényéért 1903. november 3-án vehette át a kitüntetést. Az Akadémia tagjai neves írók. Évente õk döntenek a díj sorsáról, és a hagyomány szerint egy párizsi vendéglõben ismertetik döntésüket. Nem véletlen tehát, hogy a társaságot „abroszakadémiának”, illetve „morzsaakadémiának” nevezik A díjat,az abban az évben megjelent, franciául írt legjobbnak ítélt prózai szépirodalmi mû kapja. A díj ugyanannak az írónak másodszor nem ítélhetõ oda.
A díjjal csupán 10 euró pénzjutalom jár, tehát nem elsõsorban az összege jelentõs, hanem inkább a kihatása: a díjazott könyvet ugyanis a francia olvasók legalább 150 ezer példányban szokták megvásárolni, de volt olyan alkotás is, amely 800 ezer példányos kiadást ért meg.
Az idei díjazott, az afgán származású Altiq Rahimi, Syngué sabour (A türelem próbaköve) címû mûvével. Az afgán-francia kettõs állampolgárságú, 46 éves filmrendezõ-írónak ez az elsõ franciául írt mûve, elõzõ három regényét perzsául írta.
A költõi nyelvezetû, sajátos ritmusú, rövid mondatokból álló alig 150 oldalas regény egy, a társadalmi, vallási és házastársi elnyomás alól felszabaduló afgán nõ vallomása. Rahimi a kortárs afgán társadalom elnyomó valóságát és az iszlámról vallott felfogását a kritikusok szerint szinte filmszerûen írja le. A díjazott a France Info hírrádióban elmondta: sokáig elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne az anyanyelvén írjon. Negyedik regénye azonban egy szállodaszoba magányában egyetlen álmatlan éjszaka alatt viharszerûen és megállíthatatlanul tört fel belõle franciául
A Booker Prize for Fiction (2002 óta Man Booker-díj, mivel a díjjal járó összeget a Man befektetõi csoport adományozza) létrehozásának eredendõen az volt a célja 1968-ban, hogy az angolszász nyelvterület prózaírói is részesüljenek a francia Goncourt-díjhoz hasonló presztízsû elismerésben. Az 50 ezer font pénzjutalommal és nemzetközi hírnévvel járó kitüntetést Nagy-Britannia, Írország és a Brit Nemzetközösséghez tartozó országok azon állampolgára kaphatja, akinek regényét az adott évben a legjobbnak ítéli az öttagú, kritikusokból, médiaszemélyiségekbõl, kiadókból álló zsûri.
Az elsõ Booker-díjat 1968-ban Percy Howard Newby kapta Something to Answer For címû regényéért. A dél-afrikai Nobel-díjas John Maxwell Coetzee és az ausztrál Peter Carey kétszer is elnyerte a Bookert.
Az idei Man Bookert Aravind Adiga The White Tiger (A fehér tigris) címû regénye nyerte. A zsûri indoklása szerint azért esett a választás Adiga regényére mert az egyszerre sokkoló és szórakoztató. Adiga sikerrel oldotta meg az egyik legnagyobb írói feladatot, képes volt a regény egész cselekménye alatt fenntartani a szimpátiát az olvasóban a gonosztevõ fõszereplõ iránt. Továbbá könnyed, elragadó humorral mutat be és dolgoz fel nehéz és felkavaró társadalmi problémákat.
Az érdekfeszítõ, sötét humorú regény egy indai fiatalember életét meséli el, aki egy kis faluból elindulva a legnagyobb sikereket éri el. A kritikusok szerint a regény a valódi, kendõzetlen, szegény Indiát mutatja be, nem hallgatja el az olykor szörnyû és visszataszító igazságot az ország állapotáról.

letölthetõ részletek a regénybõl:

 

 

A Német Könyvdíj alapítóinak célkitûzése a német nyelvû irodalom határokon átívelõ népszerûsítése volt. A díjat a Német Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülete, azaz a Börsenverein des Deutschen Buchhandels, több neves kiadó és Frankfurt am Main városa hozta létre, az angol Man Booker Prize, illetve a francia Prix Goncourt mintájára.
A Német Könyvdíjat 2005 óta évente ítélik oda a legjobb német nyelven megírt regénynek. A kiadók Németországból, Ausztriából és Svájcból saját jelöltjeiket (az elõzõ év október elseje után kiadott könyvek címeit) küldik be az adott évben.
Az idén összesen 94 (71 német, 13 osztrák és 10 svájci) kiadó 145 német nyelvû regényt jelentett be. Minden kiadó legfeljebb két címet ajánlhat a zsûri figyelmébe, ezekhez jönnek még a zsûri külön választásai. A hét fõs zsûri elõzetes válogatást végzett, a jelölt címek számát 20-ra csökkentve. Csak érdekességként említendõ, hogy idén Peter Handke lemondott egy kötetének jelölésérõl (már a csökkentett 20-ban), hogy esélyt adjon a fiatalabb nemzedéknek.
Az idei nyertes Uwe Tellkamp, Der Turm (A torony) címû regénye, amely az NDK utolsó éveit mutatja be egy olyan Drezdában, ami volt is, meg nem is. A cselekmény a város villanegyedében játszódik, ami a valóságban a Weisser Hirsch (fehér szarvas) névre lett elkeresztelve. Tellkamp itt nevelkedett, miután éveken keresztül a számtalan panellakások egyikében nyomorgott családjával. A szerzõ szerint kiutazási kérelmet adtak volna be, amennyiben a párt nem „ajándékozza” meg õket a villával. Az itt lakó emberek, polgárok, messze a belváros tízemeletes betonmonstrumai felett mindennapjaikat egy a rendszertõl, párttagságtól és ideológiától mentes illúzióban, a kultúra képzetében élik.

Forrás: http://www.litera.hu