Híres gyöngyösiek - Hírességek Gyöngyösön
Jeles személyek sora, akik Gyöngyössel, ill. a Mátravidékével valamilyen kapcsolatba kerültek a történelem, az irodalom, a művészetek, vagy a különböző tudományok köréből. A válogatás a teljesség igénye nélkül, és a már nem élő személyek közül készült. További részletesebb ismertetőt róluk, ill. gyöngyösi kapcsolatukról a könyvtár Helyismereti részlegében tudunk nyújtani.
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, Z
ABA SÁMUEL (990-1044) a harmadik magyar király. Szállásterülete a Mátraalján volt, (Aba)sáron monostort alapít, itt temették el
ALMÁSY PÁL (1818-1882), politikus, országgyűlési képviselő
Gyöngyösi születésű nagybirtokos család sarja. 1848-ban Gyöngyös országgyűlési képviselője, július 10-től a képviselőház alelnöke, majd Heves vármegye kormánybiztosa volt. 1849-ben Debrecenben a Képviselőház elnöke volt. Április 14-én a Ház határozata alapján ő mondta el a Habsburg-ház trónfosztásáról megfogalmazott nyilatkozatot. A szabadságharc leverése után külföldre menekült (Genf, Brüsszel, Párizs), távollétében halálra ítélték. Miután kegyelmet kapott, visszatért szülőföldjére. 1864-ben ismét Magyarország függetlensége érdekében szervezkedik, azonban elárulják, elfogják és bebörtönzik. 1866-ban kegyelmet kapott. A kiegyezés után ismét hazatért, és birtokaira visszavonulva gazdálkodott élete végéig.
Az ősi Almásy-ház ma is áll a Szt. Bertalan u. 3. alatt (Felsővárosi Plébánia épülete). A ház arról is nevezetes, hogy két ízben itt őrizték a magyar koronát (1804, 1806). Almásy Pál nevét viselte a Mezőgazdasági Szakközépiskola (1993). 1927-től a piactér közelében utcát is neveztek el róla.
ALSZEGHY ZSOLT (1888-1970) irodalomtörténész, szerkesztő. Gimnáziumi tanár Gyöngyösön. Elsőként publikál a Gyöngyösi Toldalékról (ferences műemlékkönyvtárban őrzött nyelvemlék)
BAJZA JÓZSEF (1804-1858) költő, kritikus, szerkesztő
A reformkori irodalmi élet egyik vezéralakja. A Gyöngyöshöz közeli községben, Szücsiben született, középbirtokos család fiaként. A gyöngyösi gimnáziumban tanul, majd Pesten és Pozsonyban folytat jogi tanulmányokat, és ügyvédi vizsgát tesz. Bekapcsolódik a pesti irodalmi életbe, szülőföldjén lévő birtokait bérbe adja és végleg a fővárosba költözik. Ettől kezdve kizárólag az irodalomnak él. A hazai táj élménye visszatükröződik lírájában is. A Kritikai Lapok, később az Atheneum szerkesztője, majd a Pesti Magyar Színház (a késobbi Nemzeti Színház) igazgatója lesz. 1848-ban a Kossuth Hírlapja c. napilapot szerkeszti, amely korának legolvasottabb lapja volt. 1849-ben, amikor Kossuth és a kormány Debrecenbe menekül - mint Kossuth Hírlapjának szerkesztője -, ő is menekülésre kényszerül. Gyöngyösoroszi birtokán húzódik meg családjával együtt. A világosi fegyverletétel után az átélt megpróbáltatások, az anyagi gondok és fiának betegsége felőrölték idegeit és erejét, elméje elborult.
Gyöngyösön utcanév és a gimnáziumban emléktábla őrzi a nevét. Szücsiben az egykori szülői házban 1994 óta emlékkiállítás fogadja az érdeklődőket.
BALÁZS DEÁK gyöngyösi kereskedő, török kori (1588) számadáskönyvében a gazdasági élet fontos jellemzőit írja le
BÁNK JÓZSEF (1911-2002) Adácsi születésű pap, váci megyéspüspök, egri érsek
BÁN IMRE (1905-1990) filológus, irodalomtörténész. Tanári pályáját gyöngyösön kezdi (1930). Helytörténeti tárgyú közleményeket jelentet meg (gyöngyösi reformátusok). A ferences műemlékkönyvtár kezelője az 1950-es évek elején. Később a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarának dékánja
BÁRDOS LAJOS (1899-1986) zeneszerző, karnagy. A Gyöngyösi Katholikus Énekkar díszkarnagya, többször vezényli a kórust (1936-37) lásd még: Zathureczky Ede
BERZE NAGY JÁNOS (1879-1946) néprajztudós
A heves megyei Besenyőtelken született, egyszerű földműves szülők gyermekeként. A gyöngyösi gimnáziumban tanult, és már ekkor gyűjtötte városunkban a néphagyomány emlékeit (balladákat, meséket). 1905-ben avatták bölcsészdoktorrá, s ezt követően tanárként, ill. tanfelügyelőként dolgozott. Pedagógusi tevékenysége mellett végezte igen jelentős néprajzi munkáját. Írásba foglalta szülőföldjének, Heves megyének nyelvjárását (1905).
Felkutatta, gyűjtötte és elsőként rendszerezte a magyar népmeséket. Tevékenysége során mind hazánkban, mind pedig külföldön nagyobb lendületet vett a népmesekutatás és a rendszerezés. Gyöngyösön három népmesét (A hamis mesterlegény, Háj, háj, majd elmasírozunk már, A légy meg a bolha), és egy népballadát (Lendorvári Dorka) gyűjtött. Fő műve a "Magyar népmesék" c. katalógus, az általa számba vett 530 mese, melynek megjelenését (1957) már nem érhette meg.
1971 óta városunkban a gimnázium viseli egykori diákjának a nevét. Az északi városrészben utca őrzi emlékét.
BETHLEN GÁBOR (1580-1629) erdélyi fejedelem, Gyöngyös patrónusa. Oltalomlevelet ad ki a török és német zaklatások ellen a városnak (1623, 1626)
P. BÁRKÁNYI JÁNOS lásd: II. Rákóczi Ferenc
BLAHA LUJZA (1850-1926) színésznő, nagysikerű hangversenye Gyöngyösön 1880. június 27-én, majd 1908. augusztusában
BONKÁLÓ SÁNDOR (1880-1959) filológus, irodalomtörténész, műfordító. A gyöngyösi gimnázium tudós tanára (1906-1916). A szláv lélek és nyelv kitűnő ismerője
BOZSIK PÁL (1884-1952) prépost, gyöngyösi plébános, nemzetgyűlési képviselő
Érettségi után a lelkészi pályát választotta, 1906-ban szentelték pappá. Segédlelkész, majd az egri Papnevelő Intézet tanára. 1916. januártól 1932. februárig a gyöngyösi Felsővárosi Plébánia apát plébánosa. 1918-19-ben a keresztényszocialisták vezetője. a Tanácsköztársaság idején letartóztatták és a gyűjtőfogházba került. 1920-26 között nemzetgyűlési képviselő volt. Részt vett a nagy gyöngyösi tűzvész (1917) utáni újjáépítésben, így szorgalmazta a Szent Bertalan templom újjáépítését is. 1921-ben az ő kezdeményezésére szervezték meg a Róm. Kat. Polgári fiúiskolát, amelynek helyén 1925-ben a Felső Mezőgazdasági Iskola épült. 1932-ben lemondott állásáról, és Budapestre költözött. Ott a II. kerületben lévő Remetekertváros plébánosa lett, és templomot építtetett 1937-42 között. 1945 után bekapcsolódott a keresztény politikai életbe. koholt vádak alapján 1951-ben a Grősz perben elítélték, 10 évi börtönbüntetést kapott. A váci börtönben halt meg.
BUGÁT PÁL (1793-1865) orvos, egyetemi tanár
1793. április 12-én született Gyöngyösön, egyszerű szabómester fiaként. Jó eredménnyel tanult a gyöngyösi gimnáziumban, majd orvosi tanulmányokat folytatott Pesten. 1816-ban avatják orvosdoktorrá. Ezt követően egyetemi tanársegéd, majd vidéki tisztifőorvos, 1828-tól az az orvosi kar jegyzője volt, majd a sebészeti tanszéken élettanra, általános kórtanra és gyógyszertanra oktatta 24 éven át a leendő orvosokat.
Professzorként kitűnt azzal, hogy tanítványait magyarul oktatta. Ő is észrevette, hogy a 20-as évek Magyarországának egyik központi kérdése a magyar nyelv ügye, ezért célul tűzte ki a magyar nyelvű orvosi- és temészettudományi irodalom megteremtését. Az ügy érdekében 1831-ben Toldy Ferenccel megindította az Orvosi Tár c. folyóiratot. Nyelvújító munkásságának eredményeként ma már nélkülözhetetlen kifejezésekkel (pl. genny, láz, sejt, kór, agy, stb.) gyarapította szókincsünket. E tevékenységének fontos állomása a 40.000 szót tartalmazó Természettudományi szóhalmaz c. nyelvészeti munka (1844).
1830-ban a Magyar Tudós Társaság tagjává választották. 1841-ben megalapítja a Temészettudományi Társulatot, melynek elnökéül választották. Az 1848-as szabadságharc idején a Honvédelmi Bizottmány Magyarország főorvosává nevezte ki. A bukás után a gyöngyösi ferences kolostorban talált menedéket, ahol a rendházfőnök a saját szobájában bújtatta el. 1850-ben költözik vissza a fővárosba, és élete végéig teljes visszavonultságban élt budai otthonában.
Városunkban a kórház (1956 óta), és a posta előtti tér viseli nevét. Bugát Pál emlékszobát láthatnak az érdeklődők a Mátra Múzeumban. Egykori szülőházát emlékkő jelöli az Arany János Iskola közelében.
CSOMOR KÁLMÁN (1843-1904) szíjgyártómester, polgármester, a filoxéra után a szőlőrekonstrukció megteremtője
Szíjgyártó munkája mellett részt vett a város kulturális életében. Barátja, Ethei Sebők László plébános hatására újságírással foglalkozott. A Gyöngyös c. hetilap munkatársa, 1874-79 között szerkesztője volt. 1881-ben a város valamennyi társadalmi rétege támogatása mellett Gyöngyös polgármesterévé választották. Elősegítette a város gazdasági, társadalmi fejlődését. Az ő idejében kezdték el pl. a Mátrán átvezető Benét és Parádot összekötő út építését, részt vett a Gyöngyös Bank Rt. szervezésében, folytatta az aszfaltjárdák építését. 1889 decemberében leköszönt a polgármesteri posztjáról. Az 1883-86-os években a filoxéra kipusztította a szőlőket. Csomor munkássága döntő volt az új szőlőkultúra megteremtésében. 1891-ben már szőlészeti-borászati kiállítást szervezett, 1892-ben szőlészettel kapcsolatos újságot indított. Élete végéig dolgozott a város érdekében. A belvárosban utca őrzi nevét.
CSONKA LÁSZLÓ (18890-1960) építész a kékestetői egykori szálloda (ma: szanatórium) építtetője
DANKÓ PISTA (1858-1903) nótaszerző nagyszerű előadása Gyöngyösön 1896. január 7-én
br. DÉVAY PÁL (1735-1800) gyöngyösi születésű huszárkapitány (Nádasdy-ezred), később császári altábornagy. Részt vett hétéves háborúban (1756-1763), a francia forradalomban és a napóleoni háborúkban. Mátrafüreden utca viseli nevét
EVLIA CSELEBI (1611-1687) török világutazó, történetíró. Magyarországi utazásának leírásában Gyöngyöst is említi
FEDÁK SÁRI (1879-1955) színművésznő és primadonna nagysikerű hangversenyt ad Gyöngyösön 1930. február 28-án
FERENC JÓZSEF, I. (1830-1916) osztrák császár és magyar király 1852-ben magyarországi útján érinti Gyöngyöst is. Az Orczy-kastélyban szállt meg
GALAMB SÁNDOR (1886-1972) író, irodalomtörténész, szinikritikus. Gyöngyösi születésű, gimnáziumba is itt jár
GOROVE ISTVÁN (1867-1919) politikus, közgazdász, miniszter, Gyöngyösön tanult
GÖRGEY ARTÚR (1818-1916) honvédtábornok és hadügyminiszter, 1849. márc. 31-én a haditanács egyik résztvevője az Orczy-kastélyban, majd főhadiszállása is itt van. Feljegyzéseiben erről is, és a Gyöngyös-Hatvan környéki hadműveletekről is beszámol
GUBA PÁL (1861-1952) piarista pap Gyöngyösön. Ady Endre tanára és osztályfőnöke Nagykárolyban. Megőrizte Ady hozzá írt leveleit
GYALOGI JÁNOS (1686-1761) gyöngyösi születésű jezsuita hitszónok, hittérítő, író (utca a NY-i városrészben)
HÁM JÁNOS (1781-1857) szatmári püspök, 1848-ban hercegprímás
Elemi és középiskoláit Gyöngyösön végezte, a teológiát az egri papvevelő intézetben tanulta. 1804-ben szentelték pappá. hamarosan a papnevelde tanára, majd igazgatója lett. 1828-ban swzatmári üspökké nevezték ki. Szatmár vidékére tanító, ápoló szerzetes nővéreket telepített le, kórhzat, tanítóképzőt épített. Szatmárnémeti arculatát ő alakította ki. 1848-ban hercegprímássá nevezték ki, hivatalát nem tudta elfoglalni, ezért 1849 nyarán lemondott és visszatért szatmárba. Jótékonysága országszerte ismert volt. Gyöngyösön a Nagytemplom déli tornyát jórészt ő építtette, a Jókai utcai női Ispotály kápolnája is nevét dicsér. Jelentős összeggel járult hozzá 1838-ban a kórház alapításához.
Halálának évfordulóján, 2007-ben emléktáblát és teret avattak emlékére a Szt. Bertalan templom DK-i oldalában.
HANÁK KOLOS (1851-1923) a Mátravidék idegenforgalmának elindítója
A Mátra nyugati lábánál, Szurdokpüspökiben született. 1872-ben már jó nevű ügyvédként telepedett le gyöngyösön, ahol tagja volt a különböző gazdasági, társadalmi és kulturális egyesületeknek is. 1887-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület - amelynek 1873-tól tiszteletbeli tagja volt - Mátra Osztályát hozta létre. Ezzel megkezdte a Mátra turisztikai feltárását és idegenforgalmi megismertetését. 1887-1891 között - Hanák vezetésével - már színekkel jelezték a fontosabb turista útvonalakat. Útikönyvet írt Gyöngyös és a Mátra nevezetességéeiről, amely több kaidásban is megjelent (1889, 1897). 1897-től Budapesten a királyi ítélőtábla bírája, 1908-tól kúriai bíró.
Élénk közéleti tevéenységén kívül szerette a gazdálkodást is. Abasáron és környékén földet vásárolt, éppen abban az időben, amikor filoxéravész idején kipusztultak a szőlőültetvények. Hanák az újratelepítéssel mindent megtett az új szőlőkultúra terjesztéséért, birtokát mintagazdasággá fejlesztve példát mutatott a környék gazdáinak.
Az északi városrészben tér őrzi emlékét.
HANISZ IMRE (1844-1905) mérnök, földbirtokos, közéleti személyiség
Városunk jelentős közéleti személyisége. 1869-ben Budán a Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Magánzóként élt, Gyöngyöshalászon volt földbirtoka. Egész életét szülővárosa közművelődése és társadalmi élete magasabb szintre való emelése szolgálatába állította. Sokat tett a zenei élet fellendítéséért. A Műkedvelők Egyesületének igazgatójává választották, amellett a Gyöngyösi Takarékpénztár Egyesület igazgatója is volt. Házasságából gyermek nem született, ezért végrendeletében halászi 1000 holdas birtokát és kastélyát a városra hagyta. Halála után a Fő tér, ma pedig a Szt. Bertalan templommal szembeni tér viseli a nevét.
HARRER FERENC (1874-1969), újjáépítési kormánybiztos
Dr. Harrer hosszú élete során volt politikus, miniszter, jogász, de sokan mint a városfejlesztéssel foglalkozó szaktekintélyt ismerték. Élete elsősorban a fővároshoz kötődik, Gyöngyössel az 1917. május 21-én kitört nagy tűzvész után került kapcsolatba. Május 23-án ugyanis, amikor IV. Károly király és Zita királyné meglátogatta a leégett várost, megígérte, hogy Gyöngyös "szebb lesz mint volt". Az újjáépítés során a kormány az 1917. jún. 20. és 1919. szept. 30. közötti időszakban Harrert bízta meg a munkálatok irányításával. Warga László műszaki tanácsossal - akit magával hozott a fővárosból - felmérték a károkat, intézkedtek a közművek ügyében. Harrer új területeket vont be az építkezésbe, s megfogalmazta Gyöngyös újjáépítési törvénytervezetét, amelyet később az országgyűlés is elfogadott (1918. XXIII. törvénycikk). A tűzvész utáni modern gyöngyös megteremtőjeként tartjuk számon.
A Kálváriaparti lakótelepen utcanévvel is emlékezünk rá.
HERMAN LIPÓT (1884-1972) Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész hagyatéka Gyöngyösre kerül (1980), állandó kiállítása a városi könyvtárban látható
HERTELENDY GÁBOR (1742-1816) altábornagy, a Nádor Huszárezred megszervezője Gyöngyösön. Utca viseli nevét a déli városrészben (1992)
HORNER (VEZEKÉNYI) ISTVÁN (1808-1891) a gyöngyösi alapítványi kórház alpító igazgatója, főorvosa
HORTHY MIKLÓS (1868-1957) haditengerésztiszt, politikus; Gyöngyösön járt két alkalommal (1919, 1922.)
HUGAI FERENC (1884-1955) nyelvtanár, irodalom- és művelődéstörténész. Vámosgyörki születésű. Nyelviskolát működtet a két világháború között Gyöngyösön
HUSZÁR LAJOS (1906-1987) numizmatikus, régész. Róla nevezték el a gyöngyösi városi könyvtárban található éremgyűjteményt
ILLYÉS GYULA (1902-1983) Gyöngyös és a Mátravidék kedvelője, járt Gyöngyösön, és írt róla
JAKAB MIHÁLY (1802-1857), ügyvéd, Gyöngyös város első polgármestere (1848-1851)
JÓKAI MÓR (1825-1904) író. 1887. május 31-én a városba látogat Visontai Kovách László képviselő meghívására
KÁROLY, IV. (1887-1922) magyar király és felesége, Zita királyné. A nagy gyöngyösi tűzvész, 1917. május 21-ét követően a városba látogat. Törvényt alkot az újjáépítésről, amelyet saját vagyonából is támogat
KÁROLY RÓBERT (1288-1343) magyar király. Gyöngyös tőle kapta a városi rangot jelentő kiváltságlevelet (Visegrád, 1334. május 5.). Lásd még: Szécsényi Farkas Tamás
KÁROLYI MIHÁLY (1875-1955) politikus, köztársasági elnök. Heves megye, parádi kapcsolatai birtokai ismertek
KECSKÉS PÉTER (1898-1986) gyöngyösi tanár, szőlész-borász
KEMÉNY JÁNOS (1855-1935), ügyvéd, polgármester (1908-1919), a modern Gyöngyös megteremtőjeként is említik (aszfaltutak, villany, artézi víz)
KERÉKJÁRTÓ BÉLA (1898-1946) matematikus, akadémikus, Mátraházán halt meg
KERESZTÚRY DEZSŐ (1904-1996) író, költő, kritikus. A gyöngyösi Műemlékkönyvtár sorsát igazgatja
P(áter) KISS SZALÉZ (1904-1946) ferences szerzetes
Tízgyermekes család ötödik gyermekeként nő fel. 1920-ban belép a ferences rendbe, és az egri újoncházba, majd a szécsényi rendházba kerül. Diakónussá, majd pappá szentelik Gyöngyösön (1928). Pécs, Jászberény, és Salgótarján után az Egyesült Államokban vállal missionáriusi feladatot: a New Brunwick-i szent László plébánia plébánosa. Számos lelkigyakorlatot tart a szórványban élő magyarok között, de a honvágy miatt hazatér, és Debrecenbe kerül. 1944. június 23-tól él Gyöngyösön, ahol teológiai tanár, és a növendékek nevelője. Részt vesz a város vallási és kulturális életében, Rengeteg prédikációt, lelkigyakolatot, kulturális estet tart. Szerepet vállal a Kisgazdapárt helyi szervezetében is. 1945-ben megalapítja a KEDIM-et, vagyis a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget. A plébánia kultúrházában (volt Puskin mozi) a fiataloknak szervzett közösségi porgramokat.
A helyi baloldal vezetőinek tevékenysége nem tetszett, és egyre többet zaklatják prédikációi, lelkigyakorlatai miatt. Koncepciós per áldozata lesz, 1946. ápr. 2-án letartóztatják, majd kényszervallatás után halálra ítélik. 1993-ban rehabilitálták. Az egykori kolostor közelében utcanévvel emékezünk rá.
KITAIBEL PÁL (1757-1817) botanikus, Heves megyei utinaplójában részletes leírások a városról és a környező falvakról
KODÁLY ZOLTÁN (1882-1967) zeneművész. Kedveli a Mátrát, gyakran üdül Galyatetőn, Mátraszentimrén gyűjt. Gyöngyösi úttörők látogatják. A Gyöngyös Gyöngyi szép szerelme c. daljáték bemutatásakor (1959) tanácsát kérik. Mátrai képek c. kórusműve
gr. KOHÁRY ISTVÁN (1649-1731) költő, országbíró, hadvezér
A csábrági és szitnyai Koháry család a XVII. század első felében örökösödés révén lett Gyöngyös város és a környékbeli falvak egy részének birtokosa, földesura.
Tanulmányait a nagyszombati egyetemen, majd Bécsben végezte. 1667-ben a füleki vár kapitányának nevezték ki. 1682-ben Thököly Imre fogságába esett: Regéc, Munkács és Ungvár várában raboskodott, ahonnan 1685-ben sikerült megszöknie. Verseinek jelentős részét rabságában írta, költészete a magyar barokk irodalom fontos fejezeteként ismert. 1686-ben huszárjaival részt vett Buda visszafoglalásában, 1687 novemberében Eger alatt harcolt. Gr. Koráry István Gyöngyösön házzal rendelkezett, a Szt. Erzsébet templom közelében. Az ő telkén épült az ispotály, amelyet alapítvánnyal is támogatott, valamint a gimnázium mai épülete. A gyöngyösi szegény diákok javára végrendeletében nagyobb összegett adományozott, melynek kamatait a II. világháborúig minden tanévben kiosztották a gimnázium tanulói között. A gimnázium 1923-1950 között az ő nevét viselte.
Egykori háza közelében a mai Gyöngyös egyik legforgalmasabb utcáját is róla nevezték el.
KONT (KONTH) Gyöngyös város első ismert bírája (1367 körül); utcanév emlékezik rá
KÓSA GYÖRGY (1897-1984) zeneszerző, zongoraművész hangversenye Gyöngyösön 1937. júnniusában
KOSSUTH LAJOS (1802-1894) politikus. Parádfürdőn üdül (1840). 1849. ápr. 1-én haditanácsot tart az Orczy-kastélyban. 1849 nyarán menekülő családja (felesége, gyermekei) rövid időre itt találnak menedéket. Gyöngyös város díszpolgárává is választja (1889)
KOZMÁRI DEZSŐ (1857-1907) kereskedő, tűzoltó testület megalapítója
KÖMLEI KÁROLY (1910-1988) gyöngyösi tanár, sportvezető, edző. A városi sporttelep viseli a nevét
LÁSZLÓ, I. (1048-1095) magyar király, a monda szerint vizet fakasztott a Mátrában (Szt. László forrás)
MÁTYÁS (1443-1490) magyar király. (Gyöngyös)Patán győzelmet arat a husziták ellen (1460). Többször megfordul Gyöngyösön, levelet is keltez innen (1461)
MEDGYASSZAY ISTVÁN (1877-1959) építész, szakíró, műegyetemi tanár. Az 1917 után tűzvész után városunkban dolgozik, több házat tervez
MUHARAY ELEMÉR (1901-1960) tanár, író, szerkesztő. Gyöngyös Gyöngyi szép szerelme c. daljáték szerzője, színpadra állítója (1958)
NAGY GYULA (1914-1983) tanár, a Mátra Múzeum alapítója (1957)
NAGY IGNÁC (1810-1854) író, szerkesztő. A gyöngyösi gimnázium tanulója
NAGY J. BÉLA (1884-1967) nyelvész, pedagógiai író, szerkesztő, nyelvművelő. Gyöngyöshalászon született. népnyelvi anyagot gyűjt a Mátraalján
NÉMETH LÁSZLÓ (1901-1975) író. Németh László Tudományos konferencia (1976). Novellájában megjelenik a Mátra, Parád és Kékes (1928)
br. ORCZY I. LŐRINC (1718-1789), költő, katona, főispán
Tarnaörsön született. Katona, részt vett az osztrák örökösödési háborúban. 1764-ben tábornokká léptették elő, majd leszerelt. 1767-ből Abaúj megye főispánja, 1774-82 között a Tisza-szabályozás királyi biztosa. Gyöngyösön ő építette az Orczy-kastély barokk részét 1760-1770 körül. "Residenciális" háza a Fő téren állt (a 9. vagy 11. sz. épület helyén). Szívesen tartózkodott Gyöngyösön és Tarnaörsön is. Pesti háza szellemi és irodalmi központ volt. Mint költő a magyar nyelvet és irodalmat pártolta. Munkáiban a hagyományos nemesi életformát és a felvilágosult polgári fejlődés elemeit is megtaláljuk, a falusi életformát helyezi előtérbe. A magyar felvilágosodást segítette irodalmi munkásságával. Verseit két kötetben adták ki. Az Orczyak nevét utca őrzi Gyöngyösön.
ORTUTAY GYULA (1910-1978) etnográfus lásd: Radnóti Miklós
PALINAY GYÖRGY (1827-1866) a reformkor tehetséges festője. Gyöngyösön született és itt is halt meg
PÁRVY SÁNDOR (1848-1919) gyöngyösi születésű pap, szepesi megyéspüspök
PÁSZTOR JÓZSEF (1861?-1933) gyöngyösi gimnáziumi rajztanár, közéleti személy. Stiller Jánossal elindítja és szerkeszti a Gyöngyösi kalendáriumot (1909-1914); megjelenteti a Mátra utikalauzt (1929)
PÁTZAY JÁNOS (1906-1955) orgonaművész, karnagy
Gyöngyösön született 1906. november 23-án. Iskoláit is itt végezte, majd Budapesten a Zeneművészeti Foiskolán folytatta az orgona tanszakon. Visszatér Gyöngyösre és a Szt. Bertalan templom kántoraként dolgozik évtizedeken át. Az 1930-as évek közepétől templomi hangversenyek, zongoraversenyek, rádiós szereplések, valamint az énekkari munka teszi nevét egyre ismertebbé az országban. A Katholikus Énekkar karnagyaként országos sikereket ér el a dalosokkal. Jelentős érdeme volt abban, hogy Gyöngyöst "dalosvárosként" emlegették a 30-as, 40-es években.
A háborús események elől Szombathelyre menekül, majd a front elmúltával visszatér Gyöngyösre, és folytatja munkáját a Szt. Bertalan templom kórusával, emellett éneket és zenetörténetet tanít a mezőgazdasági iskolában. Aktívan részt vesz a gyöngyösi zenei élet szervezésében is: orgona- és zongorahangversenyeket rendez, többször fellép a Magyar Rádióban. Próba közben - rádiós fellépésre készülve - 1955. szeptember 6-án hunyt el.
A gyöngyösi Zeneiskola fennállásának 35. évfordulóján, 1993-ban vette fel Pátzay János nevét, méltó emléket állítva az egykori zenésznek.
PETŐFI SÁNDOR (1823-1849) költő, utazásai során Gyöngyösön is megfordul (1847). Utcanév és emléktábla őrzi emlékét
PUKY ÁRPÁD (1877-1959) ügyvéd, polgármester
Az egykori 1848/49-es kormánybiztos, Puky Miklós unokája. Egerben született, ott is végezte a gimnáziumot, majd az egri jogakadémia hallgatója lett. 1908-tól 1919-ig mint gyakorló ügyvéd Gyöngyösön dolgozott, amikoris a város közgyűlése polgármesterré választotta meg. Az város történetének egyik legnehezebb időszaka volt ez, hiszen az 1917. május 17-i nagy gyöngyösi tűzvész idején a város jelentős része leégett. Puky Árpád feladata a város újjáépítése volt, mellyel szerencsésen megbirkózott, sőt a várost és környékét, a Mátra vidékét az ország egyik idegenforgalmi központjává tette (1930-as évek). Több köz- és kulturális intézményt szervezett, építtetett. Számos társadalmi egyesületben tevékenykedett, így elnöke volt a helyi Kaszinó Egyesületnek és az Alapítványi Közkórháznak is. 1942-ig volt polgármester.
A városháza mellett a közelmúltban utcát neveztek el róla.
PUKY MIKLÓS (1806-1887) Heves megyei alispán, 1848/49-es kormánybiztos. Karácsondi születésű
QUADRI KRSITÓF (?-?) olasz származású kűművesmester. Gyöngyösön és Mátrafüreden dolgozik
RABL (RABEL) KÁROLY (1745-1828) német származású kőművesmester, városunkban több jelentős középület, híd építése fűződik nevéhez
RÁCZ GÉZA gyöngyösi születésű cigányprímás, zenekarvezető, a kiterjedt Rácz família oldalági tagja, leszármazottja. Több ízben is adott műsort Gyöngyösön (1927, 1935), 1941-ben pedig a mátrafüredi Royal Revü étteremben is bemutatkozott. 1948-ban játszott először a Magyar Rádióban. A budapesti Nemzeti Szállóban muzsikált.
RADNÓTI MIKLÓS (1919-1944) költő és barátja, Ortutay Gyula Mátraházán üdül 1943 őszén. Radnótinak két verse idézi az itteni élményeket
II. RÁKÓCZI FERENC (1676-1735) a szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem. Gyöngyösön volt háza (a mai Fő tér 2. sz. alatti ház helyén), amely egyben birtokainak egyik központja. Többször tartózkodik a városban, rendeleteket hoz, levelez. Béketárgyalásokat is tartanak itt két ízben a házában (1704). Betűvetésre Páter Bárkányi János, gyöngyösi ferences pap tanította. Hamvainak hazahozatalkor (1906) is emlékeztek rá a gyöngyösiek.
RICHTER GEDEON (1872-1944) gyógyszerész
Ecséden született, gazdag földbirtokos család sarja. Testvérével korán árvaságra jutott, és a nagyszülőknél nevelkedett Gyöngyösön. Itt végezte el az elemi iskolát és a gimnáziumot, majd gyógyszerésznek tanult a pesti egyetemen. Gyógyszerész gyakornokként két évre ismét visszatért Gyöngyösre, és a Mersits Nándor-féle gyógyszertárban dolgozott. Diplomáját kitüntetéssel szerezte meg. Külföldi tanulmányútja során sok tapasztalatot gyűjtött, különösen a gyógyszerek kisüzemi előállítása terén. Visszatérte után eladta a családi örökséget, és Pesten patikát vásárolt, majd gyógyszergyárat alapított (1902). Egész életét a gyár fejlesztésének szentelte, és világszínvonalon működő gyógyszergyárat hozott létre Magyarországon. Számos gyógyszert fedezett fel, gyárának termékeit Európa-szerte ismerték. A nácizmus áldozata lett.
Városunkban a Hanisz téren gyógyszertár viseli a nevét, ahol a bejárat mellett bronz dombormű-portrét is láthat az érdeklődő.
SAJÓSY ALAJOS (1836-1901) gyöngyösi születésű festő (portrék, oltárképek)
SÁNDOR, I. (1777-1825) orosz cár, 1814-ben, a napóleoni harcok idején megszállt az Orczy-kastélyban
SÁROSY GYULA (1816-1861) költő, író, tanító. Kossuth barátja, részt vett a szabadságharcban. Gyöngyösön bujdosott, és itt is tartóztatták le (1849-1852). Egykori lakóhelyén, a Szt. Urbán templom közelében utca őrzi nevét
SÍK SÁNDOR (1889-1963) piarista tanár, költő, műfordító. Az 1940-es évek végétől gyakran tartózkodik a Mátrában, és lírájának ihletőjévé válik
SPETYKÓ GÁSPÁR (1817-1865) költő
A helybeli gimnázium elvégzése után egy ideig ferences szerzetes volt, majd kilépett a rendből és felcsapott vándorszínésznek. Ennek búcsút mondva, jogász lett, és mint törvényszéki jegyző és ügyész dolgozott Pesten. 1848-49-ben beállt a nemzetőrök közé, és a Délvidéken védte hazáját, s tudósításai ma is pontos képet adnak az eseményekről. A szabadságharc bukása után eltiltották az ügyvédi praxistól. Verseit már fiatalon közölték a korabeli lapok (Regélő, Honművész, Atheneum). Költeményeiben Petőfi és a népköltészet hatása tükröződik vissza. Különösen fontos számunkra verseiben a szülőföld, Gyöngyös, ill. a Mátra vidékének sajátos, ékes nyelven való megjelenése, tájnyelvi szavak gyakori használata (Szól a kakuk a Sárhegyen, Solymosi kisleány, Kapás gazda, A gyöngyösi piaczon, stb.).
Az egykori költőt utcanév is idézi.
STILLER JÁNOS (1868-1935) gyöngyösi pap, gimnáziumi tanár, író, közéleti személyiség. Pásztor Józseffel elindítja és szerkeszti a Gyöngyösi kalendáriumot (1909-1914), történeti írásokat, utirajzokat publikál
SUJÁNSZKY EUSZTÁK (1811-1875) gyöngyösi születésű ferences pap, az aradi vértanúk gyóntatója
SZABÓ LŐRINC (1900-1957) költő, műfordító. Gyöngyösön átutazva, Galyatetőn üdül (1940). Két verse idézi az őszi Mátrát
SZÁLASI FERENC (1897-1946) politikus, katonatiszt; 1918-ban Kassáról ide érkezik, a laktanyában szolgált katonaként. 1944-ben a gyöngyösi és néhány környékbeli település - Gyöngyösoroszi, Detk, Karácsond - nyilaskeresztes pártvezetői személyes kapcsolatban álltak vele
gr. SZÉCHENYI ISTVÁN (1791-1860) politikus, barátsága a gyöngyösi báró Brudern Józseffel - gyöngyösi tartózkodása, amelyet naplójában is megörökít (1820)
gr. SZÉCHENYI PÁL (1645-1710), kalocsai érsek, politikus. Gyöngyösi származású, a Rákóczi-szabadságban Gyöngyösön a béketárgyalásokat vezette két ízben (1704)
SZÉCSÉNYI (FARKAS) TAMÁS (1290-1354), országbíró, erdélyi vajda, Szolnok grófja, Gyöngyös földesura. Károly Róbert király az ő hozzá való hűségét bizonyítandó, kérésére Gyöngyös nevű birtokát Buda város kiváltságaival ruházza fel és engedélyezi Gyöngyös megerősítését (városi rang)
TAMÁSI ÁRON (1897-1966) író. 1963-ban a városi könyvtár vendégeként Gyöngyösön jár
TARICZKY ENDRE (1818-1912) gyöngyösi születésű tiszafüredi plébános, régész.
TÖRÖK IGNÁC (1795-1849) hadmérnök
Az aradi 13 vértanú egyike. Gödöllőn született 1795. június 23-án. A család 1809-ben költözött Heves megyébe. Török Ignác a gyöngyösi gimnázium tanulója volt - a legújabb kutatások szerint - másfél éven át 1809 és 1810 között. A tehetséges ifjú 1811-től katonai pályára lépett, Bécsben végezte el a császári és királyi mérnöki akadémiát. Katonai pályafutásának jelentős szakaszaként említhetjük, hogy a magyar nemesi testőrségben teljesített szolgálatot, ahol 1839 és 1846 között az erődítések tanára volt. Az 1848/49-es szabadságharc idején 1848 szeptemberében Komárom várának erődítését vezette. Ekkor állt a szabadságharc oldalára, és végig kitartott mellette. A megerősített komáromi vár kulcsfontosságú volt a szabadságharc történetében, az ellenfélnek nem sikerült bevennie. 1849 januárjában a vár parancsnokává nevezték ki, és megkapta a tábornoki rangot. A szabadságharc befejező szakaszában Török Ignác a szegedi sáncok nagyszabású építkezéseit vezette, és innen vonult vissza a hadsereggel Világoshoz. Így kapcsolódott sorsa 12 tábornok társáéhoz és torkollott az aradi tragédiába, 1849. október 6-án.
Emléktáblája a róla elnevezett belvárosi utca 1. sz. épületének falán áll (jelenleg: Kolping-ház), emlékének évente koszorúzással adózunk.
UTAS (STRASSER) ZSIGMOND (1865-1911) költő, újságíró, gyöngyösi születésű. A Heves megyei költők almachjának kiadója
VACHOTT SÁNDOR (1818-1861) költő
VACHOTT SÁNDORNÉ (Csapó Mária) (1828-1896) írónő. Rajzok a múltból c. visszaemlékezés-kötetében megjelennek a Gyöngyösön és Nagyrédén töltöt évek, egyéb műveiben pedig a hazai táj
VAHOT IMRE (1820-1879) író, szerkesztő
Vachott Sándor öccse. Családi nevét Imre később magyarosította, innen az eltérő írásmód. Boldog gyermekéveit városunkban tölti, melyekről később Emlékirataiban is beszámol. (Visszaemlékezései máig is fontos tudósítások az akkori emberek szokásairól, életéről.) Ő is a gyöngyösi gimnáziumban tanul, majd Eperjesre kerül testvérével együtt, ahol részt vesz a Magyar Önképző Társaság munkájában. Míg Sándor a költészet mestere, addig Imre a próza, az újságírás és az irodalmi szerkesztőmunka révén vált híressé. Első írásai a Rajzolatokban, majd az Atheneumban és a Figyelőben jelennek meg. 1842-43-ban már Kossuth Pesti Hírlapjának rovatvezetője, később a nagyhírű Pesti Divatlap szerkesztője. Jó érzékkel gyűjti maga köré a kor fiatal íróit, így Petőfit is, aki egy éven át dolgozott mellette segédszerkesztőként. Jelentos műveként említhetjük a "Magyarföld és népei" c. füzetsorozatot, amely a Magyarország jelentős vidékeit - így Gyöngyöst is - útikönyv-szerűen mutatja be.
Miután a Pesti Divatlap mellékleteként kiadta a Nemzetőr c. politikai hetilapot is, 1849 januárjában az osztrákok elfogták és rendőri felügyelet alá került. Szabadulása után is többször zaklatja a rendőrség. A Bach-korszakban irodalmi és történelmi tárgyú írásaival igyekezett a nemzeti öntudatot ébren tartani, ezt a célt szolgálták a színdarabjai is. 1857-62 között a Napkelet c. hetilapot is szerkesztette.
Az egykori szülői ház (Vachott S. u. 8.) közelében utcanév őrzi emlékét.
VAK BOTTYÁN JÁNOS (1643?-1709) a Rákóczi szabadságharc generálisa, a harcok idején többször járt Gyöngyösön. Kriptája és emléktáblája a gyöngyösi ferences templomban található. Műszaki szakközépiskola viseli nevét a városban
VARGHA LÁSZLÓ (1904-1984) építész, a népi építészet kutatója, egyetemi oktató. Gyöngyösön született és tanult
VEZEKÉNYI (HORNER) ISTVÁN (1808-1891), a gyöngyösi kórház alapító igazgató főorvosa
VIDRÓCZKI MARCI (1840-1873) mátrai betyár, alakját Kodály a Mátrai képek-ben is feldolgozta
VISONTAI KOVÁCH LÁSZLÓ (1827-1889), vámosgyörki földbirtokos, politikus, a képviselőház háznagya, közéleti személy. A Pest-Miskolc vasútvonal építésének szorgalmazója. Vámosgyörkön az iskola viseli nevét
VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800-1855) költő, mátrai kirándulását részletesen leírja (Bene, Parád, Sár-hegy, 1829)
WALDER GYULA (1884-1944) építész, az 1917. évi tűzvész után dolgozik Gyöngyösön (Szt. Bertalan templom, tűzoltólaktanya, Víztorony)
WARGA LÁSZLÓ (1878-1952) építész, műszaki tanácsos
A jászberényi születésű építész a budapesti műegyetemen szerezte meg oklevelét. A főváros szolgálatában kezdett el dolgozni, Budapest és más vidéki városok városrendezési terveivel is foglalkozott. Gyöngyös várossal akkor került kapcsolatba, amikor az 1917-es nagy tűzvész alkalmával a város jelentős része leégett. Újjáépítési kormánybiztosnak Dr. Harrer Ferencet nevezték ki, és ő hozza magával munkatársként Warga Lászlót. Warga olyan tervet akart készíteni, amely hosszú távon számol a város fejlődési lehetőségeivel. Új, hosszanti keresztutcákat, tág tereket alakított ki, kiegyenesítette a Nagy-patak medrét és impozáns középületeket tervezett. Elképzelései csak részben valósulhattak meg. Terveit 1941-ben és 1946-ban dolgozta át. Foglalkozott Mátrafüred rendezési tervével is (1927, 1933), a település az ő elképzelései alapján vált igazi nyaralóteleppé.
A Kálvária-parti lakótelepen emlékkő és utcanév idézi az egykori városépítőt.
ZALÁR JÓZSEF (1825-1914) költő, megyei alispán
Zalár József (eredeti nevén Hizli József) gyöngyösi iparoscsaládban született, édesapja kerékgyártó céhmester volt. Az egykori szülőház a mai Zalár u. 3. sz. alatt volt. A gimnáziumot városunkban végezte el, majd az egri papnevelde eminens tanulója volt. Pappá szentelése azonban elmaradt, és ügyvédi oklevelet szerzett. 1848 júniusában a nemzetőrök közé állt, és hamarosan Damjanich tábornok történetírója lett. A szabadságharc bukása után Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel és Vachott Sándorral együtt bujdosott. Visszatér szüloföldjére, és 1851-52-ben nevelői állást töltött be Gyöngyöshalászon. 1860-ban aljegyzőként Heves megye szolgálatába lépett, 1869-ben már főjegyző, 1892-től 1897-ig alispán. Utolsó éveit Egerben élte le, teljes visszavonultságban.
Költeményeinek meghatározó élménye a szülőföld, a gyermekkori emlékek, a Mátra bércei (Ott, ott születtem, Szülőföldem). Elbeszélő költeményei többnyire történelmi témájúak (Benevár, Kompolt).
A Nagy-patak partján utcanévvel emlékezünk a hajdani költőre.
ZATHURECZKY EDE (1903-1959) hegedűművész hangversenye Gyöngyösön (1937. dec.), melyen Bárdos Lajos vezényli az egyházi kórust
Intézményünk országos és nemzetközi hálózati kapcsolatát az NIIF Program biztosítja
