A hónap verse - 2010. április

A The Rime of the Ancient Mariner (magyarul Szabó Lõrinc fordításában olvasható) elbeszélõ költemény. William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge közös verseskötetében, a Lírai balladákban jelent meg elõször. A kötet egyik törekvése, hogy ráébressze az embereket a természet közelségének fontosságára ma is nagyon fontos üzenet.

 http://poetry.eserver.org/ancient-mariner.html

Coleridge költeményében a vihar jeges, kegyetlen vizekre sodor egy hajót, amit egy albatrosz kezd  kísérni. A tengerészek egyike, a történet mesélõje lelövi a madarat épp azután, hogy feltámad a déli szél és sikerül nyugalmas és kellemes vizekre kerülniük. A tengerészek hozzáállása Coleridge tengerészének tettéhez folyton változik a vers során. Elõször ellene fordulnak, mert úgy gondolják az albatrosz mentette meg a hajót és az embereket. Azonban amint az idõ ismét elviselhetetlenné válik mert perzselõ lesz a hõség és nincs egy csepp víz sem helyeselni kezdik a tettet, majd ismét elítélik és a tengerész nyakába akasztják a halott albatroszt. A madár ott függ, ahol a keresztnek kellene. („Instead of the cross, The Albatross About my neck was hung”) Nem egyértelmû magatartásuk miatt  õk is bûnrészessé válnak, osztoznak a bûnben, a szenvedésben és a  megváltásban is.

A vers rendkívül sokrétû. Bûn és bûnhõdés kérdését feszegeti. A tengerész ok nélkül gyilkolja meg a madarat, maga sem tudja miért teszi. Ma vajon hányan gondolnánk bûnnek azt, ha valaki ok nélkül elpusztít egy madarat?
A tengerészek kiszámíthatatlan, irracionális, transzcendens vagy természeti erõ kezébe kerülnek, amely szó szerint kockára teszi a sorsukat.
Hogy az albatrosz mit jelképez, arra sokféle magyarázatot kereshetünk. A halott madár a kereszt helyett függ a tengerész nyakában és akkor esik le, amikor az képes lesz az együttérzésre. 
A tenger hol csendes, hallgatag, hol sötét és viharos. Az ember kiszolgáltatott ugyanakkor bûnös is. Megváltásra akkor kerülhet sor, ha képessé válik az együttérzésre. ( „O happy living things! No tongue Their beauty might declare: A spring of love gushed from my heart, And I blessed them unaware”) Az ima csak akkor segít, ha áthatja a szeretet. A szeretetnek mindenre kiterjedõnek kell lennie: „ He prayeth well, who loveth well Both man and bird and beast”. Ember, madár, állat azaz a természet egységben szemlélése napjaink kérdése is.
Coleridge költeménye a régies, archaikus írásmód ellenére (ami valószínûleg a történet hitelességét segít alátámasztani) rendkívül aktuális, ma is égetõen fontos gondolatot közvetít a költõi eszközök: a rímek, az alliteráció, az ismétlés, a hasonlatok mesteri használatával. A gondolatisága, az erkölcsössége, a tisztessége, a természet közelisége ellenére az ilyen sorok teszik halhatatlanná a Ancient Marinert:

The ice was here, the ice was there,
The ice was all around:
It cracked and growled, and roared and howled,
Like noises in a swound!

Day after day, day after day,
We stuck, nor breath nor motion;
As idle as a painted ship
Upon a painted ocean.
Water, water, every where,
And all the boards did shrink;
Water, water, every where,
Nor any drop to drink.

És a kedvencem:

Alone, alone, all, all alone,
Alone on a wide wide sea!
And never a saint took pity on
My soul in agony.
The many men, so beautiful!
And they all dead did lie:
And a thousand thousand slimy things
Lived on; and so did I.

Ha megpróbáljuk hangosan olvasni, rögtön érezzük a vers rendkívüli zeneiségét. Egy heavy-metal zenekar, az Iron Maiden feldolgozta a költeményt, a zene a You Tubon is elérhetõ:
 
 http://www.youtube.com/watch?v=9fy7B5pM44A&feature=related Iron Maiden
 http://www.youtube.com/watch?v=cU-ASGR9_g8&feature=related Iron Maiden