Májusi szelek fújnak - könyvajánló nemcsak szeles napokra

"Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, lázába pusztul el, mint tûz s a lõpor, mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes." (Shakespeare - Rómeo és Júlia) Elérkezik Bella 18. születésnapja, ami borzalmas esemény számára, hiszen máris egy évvel "öregebb lesz" mint Edward. Túl borzalmas, ahhoz, hogy még meg is ünnepelje. Alice mégis szervez neki egy születésnapi bulit, ami balul sül el, mikor az ajándékbontásra kerül sor...

A kötet, amelynek immár 6. kiadása jelent meg, röviden és szemléletesen mutatja be egy méretében kicsiny, teljesítményében hatalmas ország hosszú és különös históriáját. Mint minden nép, az angolok is bûnnel, hibával, tévedéssel, szenvedéssel és dicsõséges küzdelemmel teli múltat tudnak maguk mögött. De a békés építõmunka, mindenekelõtt pedig a korán körvonalazódó jogrend, a demokratikus, gyakorlatias intézményrendszer, a szilárd alapokon nyugvó társadalmi szabadságok, a türelem és párbeszéd képessége is a britek történelmi eredménye. Angliában a rend és a szabadság régóta megférnek egy gyékényen, ha meredek ösvény vezetett is idáig. Stonehenge, rómaiak, normannok, Magna Charta, rózsák harca, a Nagy Armada, "Dicsõséges Forradalom", Trafalgar - csupán mérföldkövek azon az úton, amelyen Hódító Vilmos, Thomas Secket, VIII. Henrik, Cromwell, Nelson, Gladstone, Viktória, Churchill és Fleming, John Lennon, Shakespeare és Henry Moore, Swift, Defoe, Dickens és társaik jártak. Hintón vagy gyalog, lovon vagy hajón, gõzmozdonyon vagy repülõn - esetleg Rolls Royce-on. Azon a nyelven beszéltek, amelyet ma már a világ egyik fele használ, a másik fele most tanulta.E könyv révén velük tarthatunk mi is.

„Én annyiszor kaptam ajándékba az életemet, hogy már nem is volt az enyém, és odaadtam. Mert már egyáltalán nem engem illetett. Értsd meg, én nem bánom, hogy szerzetesi fogadalmat tettem; igent mondtam, és Isten segedelmével életem végéig szerzetesként fogok élni.” Daniel Stein lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az õskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyû dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik az idealistákkal… Keresztények, zsidók, arabok, hívõk és hitetlenek, boldogtalanok és megszállottak – Ulickaja kimeríthetetlennek tûnõ fantáziával és emberismerettel népesíti be regényében a Daniel Steint körülvevõ világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselõen mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hõs sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként „nyelveken szól”, emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt – önmagában is, a világban is.

Valójában mit is jelent a globális felmelegedés? Ez az információkban gazdag kötet, sok száz képpel, illusztrációval mutatja be ezt a folyamatot, s mindazokat a megoldásokat, amelyekkel lassíthatjuk, illetve csökkenthetjük a bolygónkat fenyegetõ globális veszélyeket.

 

 

 

 

 

Hétköznapi élet c. sorozat új kötetében az  1825 és 1848 közötti évek hétköznapjaiba kapunk bepillantást, amelyet reformkorként szokás emlegetni. A korszak legkiterjedtebb hatású közszereplõje gróf Széchenyi István volt, aki változásokat kezdeményezett a mindennapi élet csaknem minden területén, és a nyugat-európai viselkedési minták, szokások elterjesztésében, a magyar nyelv hatókörének kiterjesztésében vagy a közlekedés korszerûsítésében senki máshoz nem mérhetõ eredményeket ért el.
A szerzõ, Fábri Anna történész szót ejt a korabeli Magyarország családjairól, öltözködésérõl, lakásairól, ételeirõl-italairól, szórakozásairól, vallásáról, munkakörülményeirõl, kormányzásáról, társadalmi rendjérõl vagy a fõváros életérõl. Az olvasmányosan megírt szöveget korabeli idézetek és mintegy 250 illusztráció gazdagítja, a pontosabb eligazodást pedig idõrendi áttekintés és irodalomjegyzék segíti.

Számomra a rendetlenség olyan rend, amiben csak én ismerem ki magam. Ám adódnak ünnepi vagy szorongásos pillanatok, amikor az ember rendet tesz a fiókjaiban, az asztalán, a szobájában és az életében. Végignéz mindazon, ami az idõk során felgyülemlett benne és körülötte. Mit tartson meg, mit engedhet el véglegesen? S mit ér mindaz, amit magával cipel, magában hordoz? Mi az, amit eddig valamiért elzárt a nyilvánosság elõl? Természetesen nem az intimitásokról van szó, hanem mindarról, aminek köze van a gondolkodáshoz, a mûveltséghez, az alkotáshoz.
A kötet egy ilyen rendrakási kísérlet némely anyagát mutatja meg. Egy-két kérdésemre választ vártam ettõl a könyvtõl, de nem felelt nekem. Remélem, az olvasónak mond valamit, ami érdemessé teszi, hogy lapozgasson benne.

Nádasdy Borbála könyve arról szól, ami közös mibennünk. A huszadik századról. A századról, amelyben minden elveszett. Elveszett egy ország, elveszett egy élet, elveszett minden bizonyosság, elveszett a hit, elveszett a remény is - és gyakran az sem volt biztos, hogy holnap is fölkel a nap. Arról szól ez a könyv, hogy hogyan veszett el még a kollektív tudat is, és a kollektív emlékezet. S hogy ameddig ezt nem szerezzük vissza, kiszolgáltatottak leszünk, vagyunk, addig mivelünk bármit meg lehet csinálni.
Errõl szól ez a könyv? Nem. Ez a könyv egy magyar grófnõ életérõl szól.
Errõl szól ez a könyv. Persze. Egy magyar grófnõ élete a mindannyiunk élete...