A Balassi iskola negyedikesei másodszor jöttek így együtt az osztállyal. Mesét hallgattak, a Nap fája különleges története és hősének kalandjai varázsolták el őket. A mesehallgatás után azon gondolkodtak, ki mit tenne a Nap fájának egy kis ágacskájával. "Feltámasztanám dédpapámat.
A mesekör bébillérjei ez alkalommal a Nap fájának egy ágacskájáéert indultak el a mese félszemű hősével. Sok kaland után annak rendje-módja szerint meg is szerezték. Ennek örömére áldást énekeltünk, majd miután szemrevételeztük a szépséges madárkákat és virágokat - amelyek szintén a Nap kertjéből jöttek - nekiláttunk egyet-egyet magunknak is elkészíteni. Különleges kis ékszerét mindenki örömmel viselte.
Az EKF első osztályosai a kövér, zsíros kalácsról hallgatták a mesét. Egy idő után már vígan mondták a mesemondóval az ismétlődő részeket. A mesemondást egy jó kis kalácssütés előzte meg, utána pedig - mivel a mesében sok állat is szerepelt - énekeltünk egy jó nagyot a vásáron vett állatokról. S amikor már elfogyott a félpénzünk, mentünk a könyvek közé, válogatni, kölcsönözni.
A Csillagfény óvoda sünikéi úgy érkeztek meg, mintha minden nap ide járnának. A mesét roppant nagy izgalommal hallgatták, olyannyira, hogy csöppet sem tudtak csöndben maradni - hál' Istennek. Énekeltek, játszottak, könyveket válogattak, varázsoltak, kölcsönöztek ... mindent csináltak, amit csak egy jókedvű óvodás a könyvtárban megcsinálhat.
Különleges esemény helyszíne volt a gyermekkönyvtár. Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin voltak vendégeink. A Királylány születik és a Királyfi születik könyvek alkotói a könyvek születéséről meséltek. Kortól függetlenül mindenkit elbűvöltek: az alkotók, a könyvek, a képek, a történetek, a gondolatok ... és persze az emlékek ...
Agyonhallgatott dolgaink sorozatunk vendégeként köszönthettük Nádasdi Sándort és kolléganőjét Bótáné Kovács Juditot. Nádasdi Sándor vak. Derűs, magávalragadó személyiségével azonnal belopta magát mindenki szívébe. A beszélgetés egyszerre volt mélyen elgondolkodtató, és végtelenül vidám. Érzékenyítő gyakorlatnak nevezték azt, amikor egy szemtakaró segítségével kóstolót vehettünk a vakság állapotából.
A csillagfényes méhecskék csoportja így együtt utoljára látogatott el a könyvtárba, hiszen mindannyian iskolások lesznek. Búcsúzóul - mit nem ad Isten? - ismét mesét hallgattak, daloltak, varázsoltak. Csudás ajándékokat hoztak, rajzokkal teli szíveket, saját készítésű vázát, és emlékül egy egy mondatot mindenkitől:
Azért szerettem ide járni, mert
- jókat játszottunk és szép könyvek vannak...
- szép könyvek vannak...
- válszthattam könyvet...
- Margó néni jó meséket mesélt...
- lehetett könyveket választani...
A Dobó utcai Líra könyvesboltban vendégeskedtünk. A gyerekek közül sokan régi ismerőseink, hiszen gyakran találkozunk velük itt a könyvtárban is. Varázslás, ének, mesehallgatás, játék... teljes volt a csoda.