A hónap verse 2015. november - Christian Morgenstern dalai

holdkosChristian Morgenstern (1871-1914) német költő, az abszurd egyik előfutára Münchenben született három generációs festőcsaládban. A breslaui (ma Wroclaw) katonai iskolában tanult, majd az itteni egyetemen közgazdaságtant hallgatott.
Apjával való konfliktusa miatt hátat fordított tanulmányainak és Berlinbe utazott, ahol hamarosan több folyóirat munkatársa lett. Irodalmi, művészeti, színházi bírálatokat, kritikai jegyzeteket, humoros karcolatokat, glosszákat írt. 1895-ben megjelent első verseskötete.  1897-től műfordítóként is nevet szerzett, hamarosan a modern skandináv irodalom legnagyobb német közvetítőinek egyike lett.
Világhírűvé akasztófa-énekei (Bitódalok, Akasztófadalok) tették. Létrejöttükben az a felismerés játszott szerepet, hogy a világ sótlan, el kell hát menni sóért-borsért. "Az Akasztófa-énekekhez nincs szükség semmi másra, csak elfogulatlanságra, naivitásra és együgyű szívre. Egy nagy gyermek írta őket - nagy gyermekeknek." Gyakran kitalált lények szerepelnek a versekben, a testrészek, az egyes ruhadarabok vagy éppen a tüsszentés önálló életet élnek. A legtalányosabb, legbolondosabb köztük a Hal éji éneke, amelyet a magyar olvasó Szabó Lőrinc "fordításában" ismerhet.
Miért hatnak ma is ezek az igazából semmit nem mondó, semmiről nem szóló versek? Valószínűleg azért mert a világhoz való olyan hozzáállást tükröznek, amit sokan irigyelnek. Feltétel nélküli szabadságot, kis pimaszságot,  nonkonformizmust. Tetszik a versek infantilizmusa, abszurditása, gunyorossága, élvezzük a fekete humort, a nyelvi játékokat, az ötleteket, az ijesztgetést. Ez a költészet a ma olyan divatos slam poetry-vel is rokonítható, így nagyon modernnek is hat.
Borongós novemberi estéken olvassunk akasztófadalokat és más költeményeket Christian Morgensterntől, kedvcsinálónak ajánlunk néhányat Szabó Lőrinc, Katona Tamás és Szalki Bernáth Attila fordításában.

A kihalt tengeri tehén
A kihalt tengeri tehén
Egy este
A Müllerné őnagyságát kereste
Felírta egy cédulára halkan:
Én már régesrég kihaltam.
Ezt körbeadták szépen a terembe,
S a tengeri tehén elment merengve.

A kőökör
A kőökör elkomorult:
reszkethet a sok nyomorult.
A szarva, hogyha öklel, öl –
hátul bemegy, kijő elöl.
Ó!
A kőökör a hegyre megy,
előtte minden megremeg.
A tápláléka – meglepő –
legtöbbször ember-agyvelő.
Ó!
A kőökör nem múlik el,
a húsa sose mállik el.
Te por vagy, ám ő kő, tömör!
Szívesen lennél kőökör?
No?

A három veréb
Tar már a mogyoróbokor,
ül három veréb rajt’, mint csokor.
Jobbról Erik s balról Feró,
középen ám csibész Janó.
Szemüket becsukják, de nagyon,
odaföntről, juj, hogy hull a hó!
Összebújnak a kis verebek,
Janó jussa dupla meleg.
Együtt lüktet így a madár szívverés.
S ha nem szállt el, ott ül még három veréb.

A tölcsér
Két tölcsér éjjel bandukolt.
Szűk torkukon a kandi hold
ezüstös fényét
általönti
útjukra
szórja,
s. t.
b.

A Holdkos
A holdkosé távol határ.
Birkanyírásra várva vár.
A holdkos.
 
A holdkos fűszálat kajál,
aztán almára hazajár.
A holdkos.
 
A holdkos álmában beszél:
„Mindenség sötét tere: Én."
A holdkos.
 
A holdkos reggelre halott.
A Nap izzik, teste fagyott.
A holdkos.
 


Bródy naptár

BRÓDY Hírlevél

Mindig naprakészen a Bródy Sándor Könyvtár legfrissebb híreiből!

Fenntartónk

Eger város

Kapcsolat

Cím: 3300 Eger Kossuth L. utca 16.
E-mail: info@brody.iif.hu
Telefon: 36/516-595

Központi könyvtár nyitvatartás
hétfő: 13-18
kedd-péntek: 10-18
szombat: 10-16

További részlegeink nyitvatartása

Szakmai elismeréseink

 
 

 

 
 
 

 

Könyvtárközi kölcsönzés, online hosszabbítás

EBSCO eBooks

 

E'mese vár

Blogok

A Zenei Gyűjtemény blogja